Fringe – Fight for the Future, avagy kezdett az 5. évad

 
Beküldte: tess 2012 September 29, 23:43-kor a(z) Fringe témába.

Mint már ismeretes a 4. évad zárásában a Jeff Pinkner – J.H. Wyman showrunner páros egy korszakot zárt le. Végre minden apró részlet a helyére került a két világgal kapcsolatban, sőt még William Bell elfajzott istenkomplexusa is kibukott. A végeredmény persze egy kissé felemásra sikeredett, de már a cliffhangerrel a tudtunkra adták a készítők, hogy bizony ez koránt sem a vég volt. A vég csak ezután következik és 2036-ban tárul elénk.

Az alapokat ugye a 4. évad 19. részében a Letters of Transit-ban már vázolta nekünk a Goldsman-Pinkner-Wyman trió, akik valljuk be kőkemény jövőképet álmodtak meg. Az 5. évadban aztán immáron már egyedül kell Wyman-nek ezt a víziót tovább vinnie, ami a premier alapján azt kel,l mondjam sikeresen össze is jött. Igaz kissé felületesnek hathat a zéró alapozás és az in medias res kezdés, de ezt simán megtudjuk bocsátani a remek Observer-es inváziónak hála. És természetesen mindezek után ott van még az új főcím is!

Amúgy a sorozat önmagához képest is roppant erősen kezdet, szinte semminemű üresjárat és poénkodás nem volt. Walter abszolút mértékben uralta a képernyőt, ami nagyban volt köszönhető a szokatlanul éles pesszimizmusának is. Végre azt a Waltert kaptuk, akire mindig is számítottunk. Legalábbis úgy tűnt, ugyanis Olivia kiszabadítása Walter szabadságába került, no meg nagy valószínűséggel az épp elméjébe is, bár utóbbit még ne kiabáljuk el.

Wyman szemlátomást az Akiva Goldsman által kikövezett úton halad tovább, ami több mint dicséretes, főleg hogy hosszasan el is időz a részleteken. Így a nyilvánvaló történeti egységen túl megismerkedhetünk egy meglepően realisztikus jövőképpel is, amit immár már az Observerek irányítanak. És ez az ismerkedési folyamat az, ami sokaknak annyira hiányzott a Letters of Transit-ból is. Emellett persze kiemelt szerepet kap a feszültségkezelés is, ami nem egyszer fojtogatóan jól el lett találva. Továbbá finoman adagolják az információt is, így okosan kiküszöbölve a túlzott misztikus hatást is. Egyértelműen látszik, hogy Wyman teljesen más irányba akarja elvinni az 5. évadot ezzel az okos építkezéssel. Ennek első jele mindenképpen a remek feszültségkezelésben és az elkeseredett harc ábrázolásában keresendő, ami így együtt egy a sorozat hangulatához is képest meglepően komor atmoszférával párosul.

Ugyancsak üdvözítő, hogy jelen állás szerint fordult az alapkoncepció, vagyis a Fringe Division lett az ellenség. Ráadásul felületesen ugyan, de szemtanúi lehettünk az első támadásnak is ellenük, igaz ez még koránt sem az a szint volt, amit elvárnánk. Na de majd, ha Walter áll a támadások mögött! Bevallom a sorozat kezdete óta vártam erre a csavarra és most végre itt van.

A remek scripten túl továbbá ki kell emelnem a Miguel Sapochnik-Jeannot Szwarc páros kiváló vizuális érzékkel megálmodott rendezését is. Ennyi közeli képet ilyen pazar megvilágítással rég nem láttam, ráadásul a képsorok maximálisan visszaadták azt a reménytelenséget, amit a script is sugallt. Megkockáztatom az utóbbi évek egyik legjobb nyitányával volt dolgunk technikai szempontból legalábbis.

A nagy kérdés persze már a Letters of Transit kapcsán is az volt, miként fog a már megszokott kollektívába beilleszkedni Georgina Haig? Peter és Olivia jövőbeli gyermeke azt kell, hogy mondjam eddig telitalálat. Az ausztrál színésznő remekül hozza az érzelmileg tétova kemény csajt, miközben a kötelező eyecandy mivoltjából sem enged. Tisztára, mint egy újabb Anna Torv és még a baltával faragott mimikai érzékük is hasonló. Amúgy itt emelném ki, hogy az írók okosan nem mentek bele a kötelező családi ömlengéses klisétengerbe, ami kifejezetten dicséretes lépés volt. Joshua Jackson és Anna Torv éppen ezért hozták is a kötelezőt, igaz Jackson játéka sokszor üresnek és felszínesnek hatott. Hiába, a bagázsból talán nála érezhető a legjobban az évek nyújtotta rutin, de ez anno a Dawson’s Creek-nél is így volt. Ellenben John Noble továbbra is magasan a legjobb volt, dacára annak is, hogy megint Walter emlékei után kell kajtatnunk. Az elkeseredettség és a csalódás viszont nála volt a leginkább érezhető, akárcsak a zenei betétbe oltott halovány remény is.

Összegezve tehát a Fringe szintet lépett, ami végre jókora minőségbeli ugrással is párosult. Egységes koncepcióról persze még nem tudunk beszélni, de bízzunk benne, hogy Wyman fejében már összeállt a záró akkord. Mindenesetre az eddigi újítások egytől egyig betaláltak, szóval reménykedhetünk egy méltó zárásban is.

This entry has a rating of 4

free web stats