The Firm – Az 1. évadról és a sorozatról

 
Beküldte: tess 2012 October 1, 16:10-kor a(z) The Firm témába.

John Grisham regénye a The Firm a ’90-es évek egyik alap best-sellerje volt, akárcsak a ’93-as filmes adaptáció, amiben Tom Cruise menekült a Chicago-i maffia elől. Ezt a klasszikust porolta le tavaly az NBC egy nemzetközi co-produkcióval karöltve, hogy kvázi elkészíthessék a folytatást. Grisham természetesen maradt a fedélzeten, de Sydney Pollack bábáskodó szerepét ezúttal a jogi dráma veterán Lucas Reiter (Outlaw, Forgotten, The Practice) vette át. És a végeredmény? Na, az már koránt sem olyan impozáns, mint a rajta munkálkodók névsora.

Pedig az alapkoncepció ígéretesnek tűnt, az írók egy az egyben a regény és a film folytatásaként kezelték a sorozatot, ami a történtek után 10 évvel veszi fel a fonalat. Mitch McDeer és családja kilép a tanúvédelemi programból és új életet kezd. Mitch egy befolyásos ügyvédi irodánál vállal munkát, aminek az egyik ügyfele a Noble biztosító, ami a későbbiekben a konspiráció alappillére lesz. Ehhez képest a főszálat csak fokozatos építgették a készítők. Sokszor ez az építkezés aztán szimplán kimerült a Damages-ből már ismerős flashforward alkalmazásával.

Az évad első felét jobbára csak az unalmas, elcsépelt esetek adják, melyek egytől egyig kilométeres fordulatokkal operálnak. A helyzeten a gyér konspiráció faktor sem javít, ráadásul a „cég” légköre is csak felszínesnek mondható. És ha ez még nem lenne elég, akkor egyfolytában erőltetik a McDeer féle családi kupaktanácsot az egyes ügyekről. Itt jegyezném meg, hogy a beszélgetések közben izzadtságszagúan próbálnak visszautalni a ’90-es évek klasszikusai, de hogy miért az máig rejtély a számomra.

Persze ahogy lenni szokott a Noble szálat sikerült túlhúzni, így egyre inkább elcsépeltebb megoldásokhoz kellett nyúlni. Pedig már a félidőben is látszódott, hogy bizony ez a szál nem fog kitartani egész évadon át. Nem is tartott, úgy a 16. rész környékén szépen rövidre is zárták. Gondolom, mondani sem kell, megint csak a könnyebb utat sikerült az íróknak választaniuk. Abszolút nem foglalkoztak az események utózöngéjével, holott nem egyszer tettek rá utalást. Tricia Helfer (BSG) pereskedését mindenesetre el tudtam volna még nézni. Nem volt maradandó alakítás, de kellően hiteles és motivált volt, ami ez esetben több mint elégséges. A Noble fejezetből igazán csak Martin Donovan-t (Boss, Weeds, The Dead Zone) tudnám kiemelni, aki viszonylag korrekt mód tudott azonosulni az értelmiségi badass szerepkörével. Ráadásul nála volt az, hogy a sorok közé félvállról az írók még némi rendszer kritikát is becsempéztek.

A szezon utolsó harmadában aztán a sorozat egy újabb átívelő szálat kapott, visszatért ugyanis a Chicago-i maffia. A koncepció már önmagában is nevetséges volt, akárcsak az évad közbeni utalgatások. Gianpaolo Ventura (Being Human US) csak nyomokban tudott hiteles maradni, egyébként jobbára nem lehetett komolyan venni a keménykedő boss szerepkörben. Szerencsére az új főszállal új formátum is érkezett, így a borzasztóan teátrális epizód centrikusság a háttérbe szorult. Végre minden rész a főszálhoz kapcsolódott, ami újfent egy konspirációval lett megfejelve. Érzésem szerint itt a készítők alaposan túl is lőttek a célon, de nem akarom elspoilerezni.

Mindehhez logikai bukfenc olimpiához totálisan középszerű karakterek és színészi alakítások társultak. Nem voltak rosszak, csak inkább unalmasak és sablonosak. Josh Lucas mondjuk még hiteles az erkölcsös ügyvéd szerepében, ám Molly Parker és Callum keith Rennie csak a középszert ütik meg. Egyedül talán Juliette Lewis volt az, aki egy kicsit sok volt, de még ez sem volt túlzottan tolakodó.

A végeredmény így ezek után csakis felemás, koncepciótlan és hullámzó lehet. A készítők finoman csak a felszínt kapargatták 22 részen át, így egy jobbára unalmas jogi drámát kaptunk minimális konspirációs attitűddel. Pediga co-produkcióként tutira vehető volt a 22 részes évad, szóval mibe került volna logikusan felépíteni a sorozatot?

This entry has a rating of 2

free web stats