Már a premier előtt ótvar nagy zakónak tűnt Dick Wolf (a Law & Order franchise mindenható ura) tűzoltós sorozata, ami aztán a premierrel nem is okozott csalódást. A végeredmény valóban kritikán alulira sikeredett, ráadásul a tempó a CBS-es nyugger’ sorozatok elcsépelt formátumát idézi. Vagyis hevenyészve még csak-csak felsejlik némi Third Watch féle után érzés a végtelen felszínesség mezején, ami aztán élből eltapossa a Rescue Me szintű drámázást. Herélt kutyával van magyarán dolgunk, ami már nem is nyüszít.

A sztori egy tűzoltó brigád körül játszódik, akikhez ráadásul 2 mentős csaj is tartozik. Az alapkonfliktus szerint az egyik tűzoltó meghal szolgálatteljesítés közben a brigád két vezetője meg egymást okolja.  Jah és 1 hónap múlva megjelenik az új hús, szóval ennél elcsépeltebb már tényleg nem is lehetne a script.

Pedig a Michael Brandt (Wanted) és Derek Haas (Wanted) nevével jegyzett script bőven tartogat még kivetnivalót. Az ezerszer látott klisék unalmas monotonitásban köszönnek vissza, kiváltképp igaz ez az újonc megjelenésére. Pluszban ott van még a csapatszellemmel és az egyéb idealizált közhelyekkel teletűzdelt monológ tenger, amivel burkoltan a már most megfáradt drámai szálat akarták volna mélyíteni. Nincs mese, a script olcsó és közröhejes megoldásokkal teletűzdelve. Szemrebbenés nélkül sikerült végigülnöm, miközben végig azon csodálkoztam mennyire 2000-es évek eleji középszerrel van dolgunk. Ebből gondolom mindenkinek le is esett, hogy a feszültségfaktor valahol a nulla és a zéró határán mozog.

A leginkább zavaró tényező viszont mégis csak a döbbenetes olcsóság volt, amit itt budge szinten tessék érteni. Az hagyján, hogy kevés a CGI betét, de az a kevés is kritikán aluli. Tűzoltós sorozatban nem láttunk egy rendes robbanást vagy tűzoszlopot 40 perc alatt. Kissé eltúlozva olyan, mintha a készítők a hétköznapi tűzoltó létet próbálnák bemutatni az elcsépelt realista klisék tömkelegével. Komolyan, macskát mikor fognak menteni a fáról?

És sajnos ugyanez a tendencia figyelhető meg a casting terén is. A karakterek mélységéről ne is tessék álmodni, ezerszer látott papírmasé figurákkal kell újfent beérnünk.  Pedig a szereplők közt akad jó pár ismert név, de a világmegváltáshoz ők sem elégségesek. Kihozzák a maximumot az adott karakterből, de az még így is csak a legjobb jóindulattal nevezhető életképesnek, holott teljesen hétköznapi problémákkal kell megküzdeniük. Erre mondják azt, hogy felületes karakterhez felületes alakítás dukál. Éppen ezért Jesse Spencer (House) sem ezért az alakításáért kap majd Emmy-t, ráadásul egy az egyben a House-os karakterét viszi tovább. Taylor Kinney (Trauma, The Vampire Diaires) jobbára árnyéka önmagának és csak fuldokol a középszerben, ellenben az izmos felsőteste 10 percenként tündököl a képernyőn. Monica Raymund (The Good Wife, Lie to Me) és Lauren German (Hawaii Five-0, Happy Town) jobbára csak az eyecandy faktort szolgáltatják, de ha realisták akarunk lenni, akkor kettejüknek több volt a drámai szereplése, mint az egész szereplőgárdának összesen. Talán csak Eamonn Walker (The Whole Truth, Kings, Justice) volt az, aki igazán azonosulni tudott a karakterével, igaz ő már lassan 10 éve ebben az állandó karakterkörben mozog.

A végeredmény, mint már a bevezetőben is utaltam rá borzalmasan siralmas és unalmas. Jobbára hétköznap délutáni matiné programnak menne el a háttérben erős jóindulattal. A folytatás pedig egyenesen kínszenvedésnek ígérkezik szóval, aki anno szapulta a Trauma-t minőségileg az most cefet gyorsan bújjon el a sarokba egy pár hétre!

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Chicago Fire