Banshee – Pilot

 
Beküldte: tess 2013 January 18, 22:32-kor a(z) Banshee,Pilot témába.

Kissé nagyképűen, most mondjam azt, hogy én megmondtam?! Alan Ball a tőle megszokott, cseppet sem hétköznapi stílusban bebizonyította, hogy aprócska kábeles adóra is lehet jó sorozatot készíteni. A Banshee jött, látott és mindent letarolt a magával ragadó atmoszférájával. Nem egy fajsúlyos darab, nincs is mély mondanivalója, inkább csak úgy összerakták, hogy akarva-akaratlanul is a képernyő elé szegez. Hihetetlen ez a fószer, de komolyan!

A Jonathan Tropper és David Schickler nevével jegyzett történet egy ex-fegyencről szól, aki a szabadulása után a 15 évvel azelőtti balhéjából követeli az őt megillető részt. Ezért is utazik Banshee városába, ahol hamarosan kiderül, hogy hoppon maradt, ráadásul egy véletlen során még a seriff hivatal vezetését is megnyeri. Ja és igen, az egykori boss és badass végrehajtó kompániája aktívan keresi hősünket amolyan vendetta címszó alatt.

Az újonc írópáros scriptje mint már említettem cseppet sem formabontó, ám a maga torz módján mégis eredeti. A mostanság divatos amish világ keveredik a klasszikus heist motívumokkal, amihez a Ball-ra jellemző fülledt délies légkör adja meg a kellő nyersséget. A készítők sokat nem agyaltak a script elmélyítésén, inkább csak amolyan high octane mentalitás közepette az arcunkba tolták a lényeget. Így már az 1. percben beköszönt a kötelezően öncélú szex jelenet, amit mérhetetlen mennyiségű tesztoszteron löket követett. Hogy a már-már filmes szintű akció betétet ne is említsem, ami valami lélegzetelállítóan nézett ki a képernyőn. És ez még csak a cold open volt!

Akárhogy is, de a sorozaton tisztán látszik, hogy Alan Ball áll mögötte. Az érzékenyen adagolt szálak, a finoman elszórt high concept morzsák, a cseppet sem hétköznapi légkör és az önelégült polgárpukkasztás mind-mind a „mester” bábáskodó tekintetére utalnak. Éppen ezért egyelőre nehéz lenne belőni a formátumot, de a pilotnak most nem is ez volt a célja. Sokkal inkább egyfajta stílus demonstráció, amiben a rendező Greg Yaitanes maximálisan kivette a részét. Az akció betétek és a zenei aláfestés valami pazar volt, akár csak a feszültségkezelés és persze Ball jellegzetes világának a visszaadása. Ritka, amikor méltatom a rendezőt, de jelen esetben nagyban hozzájárult ahhoz a lüktető tesztoszteron bombához, ami kenterben lemossa a Strike Back legjobb jeleneteit is.

És, ha már lüktető tesztoszteron, akkor mindenképpen ki kell emelnem Antony Starr karakteres alakítását, aki játszi könnyedséggel hozta a kifinomult stílussal megáldott badass anti-hőst. Már amikor a kilépett a börtönből és láttam a lábmozdulatát, tudtam, hogy minden rendben lesz vele. Már akkor sugárzott belőle az emporio, pedig csak a lábát láttuk. Az az önelégült mosoly, ami az öntörvényes megoldásait jellemzi egyszerűen felbecsülhetetlen. Ulrich Thomsen kb. ugyanez a szint a másik oldalon, csak neki a jelleme még inkább tekintélyt parancsolóbb. Hiába, ezekben a skandináv színészekben mindig van valami plusz. A többiekkel nagyon nem is foglalkoznék, a fentebb említett írói húzások miatt egyelőre mindenki hozta az elvárt színvonalat. Talán csak Hoon Lee-t tudnám még pluszban megemlíteni, aki ugyancsak zseniális érzékkel személyesítette meg a transzszexuális sidekicket. Alig várom, hogy mielőbb közös jelenetei legyenek Starr-ral.

Összegezve tehát a Banshee eddig a mid-season egyik legígéretesebb újonca, bár mégis mire számítottunk egy Alan Ball műtől? Remélhetőleg a folytatás tartja a szintet, de ahogy az előzeteseket elnéztem maradt még itt puskapor, amit nem sikerült ellőni.

This entry has a rating of 4.5

free web stats