Justified – A 3. évadról

 
Beküldte: tess 2013 January 21, 16:06-kor a(z) Justified témába.

Elcsépelt egy szöveg, de mégis igaz, Graham Yost okos és precíz munkával újfent bebizonyított, igenis van még potenciál a modern korba átültetett westernben! Ráadásul a network adók kínálatát magába kebelező kreatív válságnak a legapróbb jelét sem sikerült tapasztalnom, vagyis a másik standard közhely is él még mindig. Igen az, miszerint a minőségi drámát továbbra is a kábelen kell keresni!

A Yost vezette írói kollektíva munkáját egyfajta folytonosság jellemzi, elvégre a 3. évad ott folytatódott, ahol a 2. abbamaradt. És ez nem csak a sztorira igaz, hanem a minőségre is! Megint két erősebb főszálat kapunk, amik ímmel-ámmal azért fedik is egymást. Az egyik a Quarles vezette Dixie maffia Harlan-i térhódítása, míg a másik Dickie Bennett Limehouse-nál pihenő öröksége. Ötlet teli, lendületes scriptet kaptunk, ami a kötelezően beígért sophomore slump legapróbb jelét is nélkülözte. Az okos és precíz építkezés láthatóan minden részre kiterjedt, így még a standalone részek is szervesen illeszkedtek az egységes egészhez. Igaz, a végére a nagy kavarások közepette egy kissé elfáradtak az írók, szemmel láthatóan nem tudtak már mit kezdeni a mesterségesen generált túlkapásokkal. Azonban a kivalló párbeszédek, a hatásos monológok és az okosan adagolt western allűrök miatt nézzük mindezt el nekik.

Az évad az előzőek mérten újfent elsőrangú alakítássokkal örvendeztetett meg minket. A karakterek közti interakciók továbbra is telitalálatnak bizonyultak, itt főleg Boyd és Rylan finoman adagolt „harcára” gondolok. Winona háttérbe kerülésével Rylan hozta a kötelezőt, az évad végére pedig némileg komorabb hangvételre is futotta tőle. Timothy Olyphant megint csak nem okozott csalódást, de ezen már meg sem lepődtem. Winona távozása után pedig még a humorosabb oldalát is gyakrabban láthattuk. Mondjuk egy kissé mérges is voltam itt az írókra, elvégre Natalie Zea karaktere kb. most érett volna be úgy igazán, erre meg jegelték. Walton Goggins úgyan csak hozta a kötelezőt, habár az írók látványosan nem tudtak mit kezdeni Boyd karakterével. Ennyi építkezés után már igazán kijárna egy hatásos fordulat! Legalább egy olyan, ami Ava karakterénél is végbement. Joelle Carter pedig annak rendje és módja szerint fel is nőtt az elvárásokhoz.

Az évad gerincét viszont egyértelműen a badass szekció képezte, ahol egy kisebb Boomtown reunionra is sor került. Neal McDonough játszi könnyedséggel parádézott végig az öntelt szadista Quarles képében. McDonough jelenetei toronymagasan uralták a sorozatot, akárcsak a karaktere által precízen bejárt hanyatlási folyamat. Ráadásul, ahogy szép lassan fogyott a lába alól a talaj úgy vált egyre szociopatábbá az egész karaktere. Nem sokkal mögötte kullogott Mykelti Williamson Limehouse-za, akivel látszólag az írók is hosszútávon terveznek. Nem is lőtték el az összes puskaport a karakter esetében, de Williamson még így is fajsúlyosan tudta hozni a folyton manipulatív karaktert. Sokan megfeledkeznek róla, de az évad során Wynn Duffy-nak is beérett a karaktere, amit csak értékelni tudok, elvégre Jere Burns színészi kvalitása már egy ideje valami hasonlóért kiáltott. Félreértés ne essék, nem egy fajsúlyos karakter Duffy, de állandó sidekicknek több mint pazar! Tehát megint csak kijelenthetjük, ebben az évadban is hibátlan volt a negatív karakterek elmélyítése, ami azért nem semmi mérleget jelent.

A zárszó felé közeledve még külön ki kell emelnem a Dickie Bennett – Dewey Crowe páros által szállított betegesen nonszensz déli humorfaktort, ami csak úgy sziporkázott az agyatlan húzásoktól. Na és persze Desmond Harrington vendégszereplése is megérne egy misét! A mai napig nem értem, miért nem kerítettek a karakterének nagyobb ívet, igaz badass lehetett volna belőle. Az összegzés ezek után gondolom cseppet sem meglepő, ha elmarad, lévén egy majdnem hibátlan évadnál nincs mit ragozni.

This entry has a rating of 4.5

free web stats