The Following – Pilot

 
Beküldte: tess 2013 February 1, 21:05-kor a(z) Pilot,The Following témába.

Kétségkívül a szezon egyik leginkább várt sorozata a The Following volt, ami annak rendje és módja szerint meg is osztotta a kritikusokat. Sokak szerint szájbarágós mesterkedés, amit a puhány vágással csak még jobban alábbástak, míg mások szerint igazi mestermű. Nem árulok zsákbamacskát, én az utóbbi táborba tartozom, elvégre Williamson szigorúan azt adta amit beígért, nem misztifikálta túl a dolgot, nem sekélyesedett, hanem keményen megmutatatta a frankót.

A történet egy halálsoron tengődő sorozatgyilkos szökésével kezd, akik élete fő „művét” szeretné befejezni. A hatóságok természetesen tehetetlenek, így jobb híján visszarendelik a gyilkos mumusát, azt az ex-ügynököt, aki anno keresztülhúzta a számításait az alkotási folyamatban. A látszólag egyszerű hajtóvadászat során aztán egyre tébolyultabb dolgok kezdenek összeáll, miszerint az egész szökés és a velejárója csak egy jól megkomponált terv része…

Williamson a lagymatag tini vámpíros kikacsintása után újfent elemében van, cseppet sem véletlen tehát, hogy a script a kultikus Scream legjobb pillanatait idézi. A kötelező kikacsintások és okoskodások mögött viszont most nem a ’80-as évek horror klasszikusai bújnak meg, hanem a sokat firtatott Edgar Allan Poe művei. Nem meglepő tehát, hogy az írók a műfaj bevett szabályait alkalmazzák, de ezt Williamson jó szokásához híven egy percig sem titkolja. Az eredettörténetet viszonylag korrekten adagolják és a flashback betétek is a helyükön vannak. Épp a szájbarágós határon, de ez már csak Williamson kézjegye. A mester sosem árult zsákbamacskát, így a rész végi roppant összetett intellektuális párbaj közepette szépen kikacsint a nézőkre és előrevetíti a jövőt. Itt bizony nem lesz olyan szintű zsákbamacska tenyészet, mint amit a Lost végigvitt az évek során. Addig viszont még hosszú az út, lehet feszegetni a network tv adta határokat. Gondoljunk csak a masszív cold opern-re vagy a rajongásig felmagasztalt Poe mitológia összetettségére, ami csak egy hajszálnyira áll a sorozatgyilkosok céhének kiáltványától.

A pazar írói teljesítményen túl továbbá ki kell emelnem Marcos Siega rendezői munkásságát is, aki nagyban hozzájárult a sorozat komor világnak megalkotásához. A látványvilág és a fényképezés alapján a mozis minőség köszönt vissza mindvégig. Ráadásul Siega mesterien bánt a feszültségkezelés elemeivel így végig egyenletesen lüktető adagban kaptuk a szorongás faktort. Utóbbira erősen rájátszott a zseniális hangmérnöki teljesítmény is, a lüktető szívhang a háttérben pillanatok alatt a Kevin Bacon karakterének a bőrébe repítette a nézőt. Hasonló színvonalú átszellemülésre nem is tudom utoljára mikor volt példa egy pilot kapcsán.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a kiemelkedő színészi teljesítmények mellett sem. Mondhatni a Kevin Bacon – James Purefoy páros egyszerűen ellopta az egész pilotot. A két színész zsigerből hozta a karakterét súrolva a totális átszellemülés határát.  Bacon teljesen megtört és beszűkült, ezzel szemben Purefoy megszállott és nyomokban kissé ripacs. A chemisrty valami eszement mód tapintható volt kettejük között. A többiek így kissé elnyomva ugyan, de hozták a kötelezőt. Natalie Zea továbbra is amolyan burkolt femme fatale, lehetetlen nem szeretni, még ha csak egy karakterszínész is. Igaz, ezt a szerelmi szálas kilengését az íróknak nem tudtam mire vélni a karaktere esetében.

Összességében Williamson újfent emlékezetes alkotással állt elő, ami pilot szinten jelenleg a szezon egyik legjobbja. Természetesen sok múlik a folytatáson, de találgatásokba most nem bonyolódnék. A végeredmény akármennyire is szeretném nem tökéletes, de nagyon közel áll hozzá, főleg ha helyén tudjuk kezelni a miérteket is.

This entry has a rating of 4.5

free web stats