Zero Hour – Pilot (a.k.a. Strike)

 
Beküldte: tess 2013 February 15, 12:23-kor a(z) Pilot,Zero Hour témába.

Konspirációs sorozat durva high-concept attitűddel némi hevenyészett náci mitológiával nyakon öntve és mindez Paul Scheuring tollából. Naná, hogy várós volt az ABC midseason újonca, ráadásul olyan zsánerkategóriát kíván betölteni, ami így akaratlanul is magasra tette az elvárásokat. Ezzel önmagában nem is lenne gond, csakhogy látva az ABC idei teljesítményét majdnem biztosra vehető volt a csalódás. Nem árulok el nagy titkot, végül annak is bizonyult, noha a potenciál idővel őrjítő magasságokba is repítheti.

A történet középpontjában Hank egy paranormális magazin főszerkesztője áll, akinek a feleségét elrabolják egy antik óra miatt. Hamarosan kiderül, hogy a rablás hátterében egy több évszázados összeesküvés húzódik, ami szervesen köthető a náci birodalomhoz, az egyházhoz és a mostanság oly divatos világvégéhez…

Scheuring már egy ideje dédelgette az alapötletet szóval, ha mázlink van, a script idővel kinövi a gyermekbetegségeit, melyekben szabályosan tobzódott a pilot. Éppen ezért, ha egy mondatban kellene jellemeznem a minőséget, akkor az így festene: Ígéretes misztikum közepes kivitelezéssel sablonos karakterek tálalásában. Szemlátomást az írói kollektíva a klasszikus kaland sorozat-éra felé kacsingat, ami egy ideje hiánycikk a képernyőn. Sőt, az utolsó hasonló koncepció talán csak a Veritas: The Quest volt. Ettől függetlenül viszont a script nem több mint felszínes panelek egymásutánisága, melyet csak az átívelő mitológia tudott valamelyest összerántani. A viszonylag feszes tempó érdekében pedig azt az alaposságot áldozták fel, ami hosszútávon a sorozat erejét adhatná. Jól példázta ezt a cold open, amit kissé túlhúztak, de még így is hatásos tudott lenni. Nem úgy, mint a direkt szájbarágós eredettörténet, ami nélkül csak úgy kongott volna az ürességtől a forgatókönyv. Szemlátomást ebben a konspiráció központúságban jókora koherens mitológia feszül, de jelenleg csak a felszínt sikerült megkaparniuk az íróknak. Kiváltképp igaz ez a megfáradt dinamikára, ami ténylegesen csak a fináléra kezdett beérni.

Az élményt aztán csak tovább rontotta, hogy a castingot is ez a felemás mentalitás jellemezte. Az egyik legnagyobb szívfájdalmam a karakterek esetében a hiteltelenség volt. Egyszerűen nem tudtam senkit sem komolyan venni. Szerencsére egyelőre senki sem antipatikus, inkább csak olyan szürkék és unalmasak. Anthony Edwards a tökéletes példa erre, aki valami bosszantó unalmasan hozta Hank karakterét. Ez így édeskevés lesz ahhoz, hogy a következő Mr. Jones-szá váljon, ráadásul a karakterét sem mélyítették el kellően. A sidekick szerepkörben tobzódó fiatalságra ugyanez a súlytalanság igaz, pedig egy Addison Timlin-től azért bőven többet várna az ember. Itt csak árnyéka a Californication-beli alakításának. Scott Michael Foster-t pedig csak egy hajszál választja el a fontoskodó papírmasé szerepkörtől. Amúgy ez volt az a pont, amikor durván beköszönt a Veritas: The Quest féle deja vu érzés a sorokból. A badassnek titulált Michael Nyqvist-re pedig ki sem merek térni, olyannyira a vicc kategóriát súrolta az albínó szemeivel.

Összességében tehát csalódást okozott Paul Scheuring munkája. És itt most nem a Zero Hour gyermekhibáira tessék gondolni, hanem arra, hogy a script mekkora minőségbeli visszafejlődést mutat a Prison Break-hez képest. Az egyszeri néző simán felcserélni az időrendiséget, holott a két pilot közt cirka 8 év a difi. Persze a mitológia és a korrekt mód kidolgozott high-concept éra még javíthat a dolgok állásán, de én kissé szkeptikus vagyok. Ha úgy vesszük a pilotot jelenleg csak tényleg egy paraszt hajszál és az ígéretes témaválasztás választja el a totális zakótól. És ez mire lesz elég, hát 2-3 részen belül úgyis kiderül.

This entry has a rating of 3

free web stats