Copper – 1. évad

 
Beküldte: tess 2013 April 4, 19:57-kor a(z) Copper témába.

A BBC America első saját gyártású sorozata, amit ráadásul a kosztümös dráma egyik koronázatlan királya, egy bizonyos Tom Fontana jegyez. Enyhén szólva is combos elvárásokkal ültem le a sorozat elé, ami viszont sajnos nem tudta meglépni azt a bizonyos ingerküszöböt. Már a pilot kapcsán rezgett a léc, de az újdonság ereje akkor még kárpótolt. Ellenben a folytatás bosszantó minőségi lejtmenetet produkált, ami sokszor a network drámákra jellemző érdektelenségbe és közhelyparádéba torkollott.

Pedig a Copper alapjába véve egy roppant ígéretes sorozatnak indult. Az 1860-as évek politikai és társadalmi értelemben sem a legrózsásabb időszak volt Amerika történelmében. Kiváltképp igaz ez a New Yorki Five Points körzetre, ahol a nyomor és az erkölcstelenség keveredett a rasszizmussal, a demagóg hataloméhséggel, no meg a kendőzetlen erőszakkal. Ebben a cseppet sem idilli világban kell a polgárháborús veterán Corky-nak és aprócska csapatának fenntartani a békét vagy legalábbis annak látszatát.

Fontana végtelenül pesszimista mód írta le a korabeli történéseket, melyhez jó adag realitást és komorságot társított. Egész jól megragadta a kor társadalmi problémáit és az azokból származtatható kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget. Azonban a strukturáltnak tűnő script ideje korán beadta az unalmast. Pár rész alatt a korabeli korképbe ágyazott túlkapásoktól cseppet sem mentes nyomozós sorozat hihetetlen mértékbe leépült egy komor kosztümös soap szintjére. És igen, ez leginkább az írók totális kudarca volt!

Alapból már a random procedural betéttel sem tudtak mit kezdeni, minden ügy végtelenül lecsupaszított és sablonos volt. A megoldások egyszerűen adták magukat, ráadásul az egészet ugyanarra a formátumra húzták fel, így a 3-4 rész után abszolút monotonná és kiszámíthatóvá váltak. Sőt, gyakran olyannyira túlbonyolították az egészet, hogy a végére már lehetetlen volt épkézláb módon elvarrni a szálakat. Szerencsére a háttérben finoman sikerült adagolni két átívelő szálad, igaz ezek sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Egyrészről ugye ott volt Corky elkeseredett nyomozása a felesége eltűnése és a lánya halálának az ügyében. A kezdetben ígéretes szálat, aztán a készítők gyorsan jegelték, hogy a fináléhoz közeledve ad hoc jelleggel újra elővegyék, majd a létező legegyszerűbb mód lezárják. Most komolyan, ki lepődött meg ezen a csavaron?

Ugyancsak ígéretes próbálkozásnak bizonyult a politikai szál, ami szorosan összekapcsolódott New York felégetésének tervével is. Az írók itt is túlságosan komolyan vették a dolgukat. A hatalmi machinációkat gyorsan felváltotta a sablonos és öncélú karakterábrázolás, ami a végére látványos intrika parádéba csapott át. Mondhatni a soap szál annak rendje és módja szerint túlcsordult, miközben a lezárást illetően a készítők itt is a könnyebb utat választották.

Természetesen a felszínesség és az ebből adódó kiszámíthatóság a karakterizáción is érződött. Ráadásul a morálisan sok esetben megkérdőjelezhető karakterek többsége abszolút antipatikus maradt a számomra. Ezt aztán az papírmasé mentalitás csak tovább mélyítette, lévén a fináléra konkrétan soap hősök folytak a csapból is. A legnagyobb problémám viszont mégis csak az volt, hogy egyetlen egy kiemelkedő karaktere sem volt a sorozatnak. Tom Weston-Jones unalmas rutinsággal hozta az igazság bajnokának kikiáltott Corky-t, akinek a karakterét esetenként megpróbálta árnyalni több-kevesebb sikerrel. Ato Essandoh ígéretes korabeli CSI pótléknak bizonyult, de gyorsan bedarálta a script monotonitása. Ugyancsak ígéretesen indult Kyle Schmid piperkőc karaktere, azonban érthetetlen okból az írók Morehouse karakterét sem voltak képesek tovább árnyalni.

Ehhez mérten cseppet sem meglepő, hogy az ígéretes eyecandy éra szimplán felmorzsolódott az egydimenziós karakterek oltárán. Emellett vicces volt látni, hogy egy Anastasia Griffith vagy egy Franka Potente alakítást játszi könnyedséggel tud túlszárnyalni egy pályakezdő kislány. Igen Kiara Glasco-ra azaz Annie-re tessék gondolni, aki a sorozat abszolút legjobbja volt, még ha az írók aztán látványosan nem is tudtak mit kezdeni a karakter tabudöngető creepy mivoltával. Ettől függetlenül Glasco alakításától sokszor a hideg futkosott a hátamon, így ha valakit ki kellene emelnem, akkor az mindenképpen ő lenne.

És a rendezés, ugyanis Annie karakterén túl a sorozat látványvilága volt az, ami valamelyest is meg tudott fogni. Ezt a két momentumot leszámítva viszont a Coppet egy tipikus kihagyott ziccer, amit a tutira játszás és a közhelyek fojtottak meg idejekorán. Pedig a potenciál tényleg több ponton is adott volt, de az írók szép sorjában az összes puskaport ellőtték és sajnos nem a megfelelő irányba.

This entry has a rating of 2

free web stats