Hannibal – Pilot

 
Beküldte: tess 2013 April 13, 14:42-kor a(z) 2012/13,Hannibal,Pilot témába.

2013-ban kétségtelenül trendi sorozatgyilkosnak lenni! Hirtelen a tv-s szcéna újfent feltalálta a spanyolviaszt, még ha a minőségi tendencia megítélése eddig jobbára csak felemás. De legalább van némi esély rá, hogy a high-profile dráma éledezni kezdjen… Kiváltképp igaz ez a Bryan Fuller Hannibal adaptációjára is, amitől a jelenlegi kritikus éra kollektívan eldobta az agyát. Én persze nem tettem, no de lássuk miről is van szó!

Fuller betegesen egyedi vizualitását nem nagyon lehet kikezdeni és ezzel a saját maga is tisztában van a jelek szerint. Merthogy a pilot úgy egészében a morbid atmoszférateremtés jegyében készült. Tipikusan olyan érzésem volt, mintha kísérleti klipek egy tucatját zúdították volna rám minimális koherenciával. A jelenetek vizuális kidolgozása egyenesen kimagasló méreteket öltött, de ugyanakkor pont ez a precizitás tette olyan darabossá a történetet és igazából a karaktereket is.

A script lubickol a hallucinációk illetve a rideg képi világ adta sablonokban, olyannyira hogy a néző könnyedén elsuhanhat a lényegi mondanivalók mellett. A dramaturg egy az egyben a mozifilmek csapásvonalán dolgozik, morbid, szexuálisan aberrált szociopaták levadászása a cél külső segéderő alkalmazásával. Eredeti mi?! A címmel ellentétben a fő hangsúly sokkal inkább Graham nyomozó felé tolódik, így a címszereplő és egyben a tényleges mozgatórugó megint csak másodhegedűs szerepbe kényszerül. Persze közhelyesen olykor utalgatnak a kannibalizmus felé, de ezt tudjuk be a kötelező öncélúságnak. Elvégre a történetben sorakozó tucatnyi logikai bukfencet mégis csak palástolni kell valamivel. Igazából az a helyzet, hogy a készítők nem találták az egyensúlyt sem a karakterekben, sem a történetben. Sokkal dominánsabb szerep jut a sokkoló körítésnek, mint a tényleges procedural vonalnak.

Casting téren ugyanez elmondható, bár a színészi kvalitások sok hibát képesek voltak még így első körben palástolni. Mikkelsen végtelenül rideg és visszafogott elemi gonosz, ami már-már egyfajta unottsággal is párosul. Inkább csak az északias sármja és a kisugárzása tartja életben Hannibal karakterét. Dancy megítélése ugyancsak felemás, bár jelen esetben a színészi teljesítménye vitathatatlan. Remekül hozza a szellemi ereje csúcsán járó emberi roncsot, akinek az egyszerű emberi kapcsolatok okozzák a legnagyobb kihívást. Igazából ironikus is, hogy pont Hannibal karakterében talál rá, még ha egyelőre tudat alatt is a méltó játszótársra. Ettől függetlenül viszont az íróknak még bőven akad tennivalójuk a karakterek ábrázolásával. Jó példa erre Fishburne teljesen klisés karaktere, amit ráadásul a színész kényszeresen próbál „mívesen” árnyalni több-kevesebb sikerrel.

Összességében tehát a kivitelezés pazar, a potenciál minden szempontból hatalmas, azonban a végeredmény erősen megkérdőjelezhető. Vajon a vizuálisan koherens látvány orgia meddig képes palástolni a script egysíkúságát vagy a karakterek kidolgozatlanságát? Vajon pár kósza kannibál jelenet meddig képes tetőzni a mindfuck érzést és mikortól üt be a random letargia? Sőt, egyáltalán a legnagyobb kérdés, hány rész kell ahhoz, hogy immunisak legyünk Fuller beteges képi világára? Ugyanis amikor ez bekövetkezik, a sorozat nem lesz több mint egy egyszerű nyomozós sorozat, amit csak a viszonylagosan nagy nevek tudnak nyögvenyelősen életben tartani (lásd a Touch esetét).

This entry has a rating of 3.5

free web stats