Girls – Áradozás a 2. évadról

 
Beküldte: tess 2013 April 24, 19:34-kor a(z) Girls témába.

Párszor kitértem rá, de így a 2. évad után végérvényesen kijelenthetjük, a Girls az életben nem lesz tipikus mainstream sorozat. Sokkal inkább egy bennfentes kritikus kedvenc dramedy, ami rendre megosztja a nézőket, miközben az HBO konkrétan szembevizeli a trendet és folyamatosan szállítja az utánpótlást. Jelen állás szerint, ennek így kell lennie az idők végezetéig, ugyanis amit Lena Dunham művelt a 2. évaddal az maga volt a tökély. Tudom, nem lesz ez egy népszerű írás, de jelen állás szerint a Girls bevonult a halhatatlanok közé, legalábbis itt a blogon biztosan.

Az 1. évad szárnypróbálgató tanulópénzét sikerrel vette Dunham a folytatásra, bár az egyszerűen elvitathatatlan, hogy ebben hatalmas érdeme volt az Apatow-i kreatív örökségnek. A script sokak szerint darabos, végtelenül zilált és csapkodó, ami tökéletesen nélkülözött mindennemű kohéziós erőt. Ez a megállapítás azonban csak féligazság, a Girls ezen évadja sokkal inkább a belső érzelmekre és a karakterizációra volt kihegyezve, sem mint a tárgyilagos történetközlésre. Persze a belterjes hipster művészvilág légköre maradt, ellenben minden más közlési perspektíva új értelmet nyert.

Dunham roppant komplexen ábrázolja napjaink huszonéves korosztályát és annak elnyűhetetlen problémáit, érzelmi válságait. Kiváltképp fontos szerepet kapnak az egyéni válságok és önmagunk mibenlétének firtatása. Teszi mindezt kendőzetlen őszinteséggel már-már krónikusan intim és magamutogató közelséggel, miközben mentes a kötelezően előirányzott túlkapásoktól. Az öncélúság mibenléte is alaposan megkérdőjelezhető, lévén az 1. évados magamutogatások mostanra Dunham kézjegyévé váltak, amiket meglepően korrekt mód tud alkalmazni.

Így az igazi kapocs a személyes történetek közt az érzelmi töltet, amit hétről hétre egyre jobban adagoltak. Kiváltképp fontos szerep jutott ebben a pazar mód megkomponált monológoknak, melyek egyszerre tudtak szókimondóak és megbotránkoztatóan vulgárisak lenni, amellett hogy el is gondolkodtattak. Mi több egyenesen érzelmileg ki facsarják az arra érzékeny nézőt. Az intim pillanatképek és a semmitmondó történetvezetés ellenére is kiemelkedő karakterfejlődések szemtanúi lehettünk és igazából ez az a pont, ahol a látszólagos darabosság komplex egészé kezd összeállni.

Oh, hello. You fucker! Are you kidding me? Where did you go? And who am I supposed to talk to you won’t answer your fucking phone?
Okay? That anorexic Marnie? Fucking Shoshanna? Or my stalker ex-boyfriend? It’s not like any of them want to talk to me. I don’t blame them ’cause I cut off all my fucking hair! And now you’re off somewhere just living it up wearing a crop top. You probably got your vagina pierced.

Az évad eleji történések meglepő gyorsasággal, de közben ugyanekkora precizitással is zilálták szét a már megismert párokat, hogy a folytatásban az egyes karakterek egyéni útját követhessük végig. Kiváltképp igaz ez Hannah önző karakterére, aki szép lassan mindenkit kimar maga mellől, miközben folyamatos válságok gyötrik. Az évad végére elhatalmasodó téboly és magány már-már fojtogatóan tömény mértéket ölt, de szerencsére a fináléval minden a helyére kerül. Végig az volt az érzésem, mintha az antipatikus státusz megalapozása lett volna az évad egyik gerince, hogy aztán ahogy az 1. évadban Adam, úgy a folytatásban Hannah karakterével kapcsolatban világosuljon meg a néző. Hirtelen az ellenszenves Hannah egyszerre áldozati bárány képében tetszeleg, ahol a gondoskodó pásztor szerepét az az Adam tölti be, aki egy évaddal ezelőtt a fejére olvasta annak minden gyarlóságát. Zseniális fordulat!

Ugyancsak hasonló vesszőfutás jellemezte a mindenét elvesztő Marnie karakterét. Hannah egykori legjobb barátnője hirtelen kegyvesztett státuszba kerül, ami jókora érzelmi válsággal párosul. Igazából ez volt az évad egyetlen olyan szála, ami végig azon a bizonyos kikövezett úton halad végig az önostorozástól a megaláztatáson keresztül egészen a beteljesedésig. Öröm volt nézni a Charlie-val folytatott őrlődését, a folyamatos érzelmi hullámzás szülte félreértéseket, melyek egyszerre voltak krónikusan romantikusak és kőkeményen drámaiak. Nem mellesleg a döbbenetes negatívítás és a letargikus hangulat ezen a ponton kontrázott a legnagyobbat a fináléban, ami szerencsére némileg kompenzálta a többi szereplő depresszívvitását.

Bár ha kompenzáció, akkor meg kell említenünk a Jessa-Shosahanna párost. Igazából a kettejük generálta infantilizmus volt az, ami valamelyest komikusan tudott hatni az évadra. Dunham azonban a járulékos szerepkörből mindkét karaktert az előtérbe helyezte, ami kiváltképp remek döntésnek bizonyult. Shoshanna karaktere közönség kedvencé vált, amellett pedig hatalmas utat is bejárt. A naiv, mindent rózsaszínben látó ousider szűzkislány a végére csak rá lépett a romlásba vezető útra, amire velem egyetemben sokan magabiztosan csak bólogatni tudtunk. Jessa pedig… maradt Jessa. Komolyan, a sorozat kakukktojása eddig a karakter, de még így meghatározó tényező tudott maradni.

No és hát ott vannak a fiúk, akik ebben az évadban viszont tényleg csak a töltelék szerepkört töltötték be, még ha ezt sokan nem is így gondolnák elsőre. Charlie és Adam természetesen végig az előtérben duruzsolt, de immáron Ray is megvillantotta céltalan és roppant negatív mibenlétét. Hármójuk jelenléte amolyan biztos mankó volt a lányok drámázása közepette, amire szerencsére gyakran támaszkodtak is a készítők. Bár a másik gyakori mankó, a remek mellékszereplők sem sorolhatók az elhanyagolható kategóriába. Patrick Wilson hatalmasat alakított a beugró Joshua szerepében, ám ez mégis eltörpült Andrew Rannells alakítása mellett. Elijah szerepében megkaptuk a tökéletes Hannah pótlékot, míg a felesleges magamutogatást felváltotta az inkorrekt homoszexualitás. Shiri Appleby pedig olyan finom görbe tükröt mutatott a szexuális prüdériának, hogy öröm volt nézni. Nem úgy Lena Dunham elhatalmasodó nudizmusát, de hát az egy külön misét vagy legalábbis egy ivós játékot is megérne.

Összességében tehát minden öncélúsága és manipulatív hatásvadász lépése ellenére is a Girls rászolgált az HBO jóindulatára. A botrányos nézettség és a megosztó fogadtatás ellenére a csatorna menetrendszerű presztízs berendelést kért a 3. évadra. A nagy kérdés, hogy ezt a tökéletesen felépített és a látszat ellenére igenis mély mondanivalót vajon meddig lehet még fokozni?

This entry has a rating of 5

free web stats