Magic City – Kezdett a 2. évad

 
Beküldte: tess 2013 June 23, 15:14-kor a(z) Magic City témába.

A tavalyi szezonban hatalmasat kockáztatott a Starz, amikor dupla évadra bekérték a ’60-as évek fülledt politikai és gazdasági világában játszódó Magic City-t, ami egy gengszter elemekkel operáló karakterdráma lett. Vagy legalábbis annak szerették volna beállítani, ugyanis a 8 részesre sikerült 1. évados alapozás finoman szólva is megosztotta a közönséget. Az ok roppant prózai, abszolút nem azt kaptuk, mint amire számítani lehetett, de természetesen ez csak az egyik alternatíva.

A másik alternatíva szerint Chris Albrecht megint csak jó lóra tett, amikor szabad utat adott Mitch Glazer fiatalkori fantáziálgatásának. A komótos tempó és a hevenyészett politikai kikacsintás újfent adott volt, viszont a premier mégsem ragadt le az előző évad szintjén. Mintha Glazer megfogadta volna a scriptet ért bírálatokat és végre elkezdett (n)agyban játszani. Az eddig jellemzően felesleges és hatásvadász több szálon futó kikacsintásokat alaposan megkurtította és végre a lényegi dolgokra, vagyis Ike kiszabadítására és a Miramar Playa életben maradására koncentrált.

Eközben finoman megágyazott egy több szinten zajló konspirációnak is, ami végre lehetővé tette egy koherens karakterdráma kibontakozását. A folyamatos alvilági fenyegetőzés közepette egy korrekt mód felvázolt jövőképet szállított végre a script, ami a fülledt, de ugyanakkor végig egyenletesen lüktető feszültségfaktorral gyilkos elegyet alkotott. Végre van célja a történéseknek, végre lehet szurkolni a karaktereknek és mindehhez egy rész kellett!

Glazer a finomkodó szarkeverés helyett a karakterek közti érdekellentét állította a középpontba, amit ráadásul majd minden szinten korrekt mód meg is alapozott az 1. évadban. Végre nem bizonyult tabunak a család sem (Vera-Stevie ellentéte), még ha ehhez némi felületes intrikához is nyúlnia kellett (Ike-Vera-Meg hármas). Ugyanakkor az egyes szálakon elhatalmasodó moralizációt (Judi Silver és Danny dilemmája) nem mindig sikerült kordában tartania. Viszont némileg kárpótolt az itt ért sérelmek miatt a maffia oldalán történt szerveződés. Végre nem csak egy pólusú a sorozat, még ha a szálak feltűnően egy irányba is tartanak.

A remek karakterizáció dacára nagy csalódásomra roppant slampos, néhol egyenesen unott alakításokat kaptunk, amit megint csak a zsigerien korhűn működő atmoszférával tudtak valamelyest feledtetni. Jeffrey Dean Morgan természetesen hozta a kötelezőt, de semmi többet. Pedig a nagy szervezgelődés közepette egy kis badass attitűdöt igazán elbírt volna a játéka. Danny Huston ugyancsak erőtlennek bizonyult, ráadásul szinten teljesen elhagyta a narcisztikus beütését. Ellenben Olga Kurylenko valamelyest villantott, de tudjuk ezt be az ingerszegény környezetnek. A többiek viszont abszolút szürkék és megfásultak voltak egy-egy emlékezetesebb jelenettel.

Hmm… Akárhogy is vesszük Glazer továbbra sem találja a karakterek és a script közti finom egyensúlyt, de legalább ez az új irányvonal bizakodásra adhat okot, még ha a háttérben némi kapkodás is tetten érhető. Természetesen a látványos külcsín, a pazar képi világ és a remek atmoszféra most is gyógymód volt a szorult helyzetekre, kérdés ez meddig lesz így. A remekül felépített párbeszédeket és a fajsúlyos alakításokat már elvesztettük, ellenben kaptunk egy egységes jövőképet, szóval bármi lehetséges még. Mindenesetre én szurkolok, mert a potenciál egyre nagyobb, habár a türelem ugyanekkora mértékben is fogy.

This entry has a rating of 3

free web stats