Mistresses – Pilot

 
Beküldte: tess 2013 June 23, 19:35-kor a(z) Mistresses,Pilot témába.

Ezt is megértük, az ABC nagy nehezen bemutatta a Mistresses-t! Oké, alapból direct-to-series berendelés volt, ráadásul az elejétől nyári sorozatnak szánták, de elnézve a csatorna idei midseason felhozatalát simán belefért volna egy korábbi premier is. Főleg, hogy a viszonylagos pesszimista fogadtatás és a brit remake státusz ellenére is K.J. Steinberg egy korrekt adaptációt szolgáltatott. Elcsépelt tudom, de a pilot alapján simán merem mondani, hogy van egy lehetséges Desperate Housewives utódunk.

Mint már említettem az alapot az azonos című brit sorozat szolgáltatja, így itt is 4 teljesen eltérő személyiségű barátnő komplex párkapcsolati életébe pillanthatunk bele. És igen, a kellő intrika és titokfaktor innen sem hiányozhat!

Steinberg scriptje a szokásos soap közhelyekből táplálkozik (akárcsak a nagy előd), de mégis jól ragadja meg az egész téma hangulatát. Végig egyfajta természetes könnyedség jellemzi a történéseket, ami ugyan sokaknak ingerszegény unaloműzőnek tűnhet. Másrészről viszont becsülendő, hogy a tolakodó hangvételnek és a manipulatív giccsparádénak a legapróbb jelét sem találni. Egyszerűen azt kapjuk, amit beígértek, egy könnyed hangvételű csajos drámát finoman adagolt, még éppen fogyasztható nyálas romantikával megspékelve. Az átívelésnek szánt titkok persze közhelyesek, sőt a műfaj ismerőinek nem is igazán meglepőek, ellenben a lapok itt is precíz odafigyeléssel lettek kezelve. Egyszerűen lerí a scriptről, hogy a készítők nem ragadtak le a tipikus „lányregények” olcsó sablonjainál.

Az igazi guilty pleasure érzést viszont a script mellett nagyban a korrekt castingnak köszönhetjük. Sőt, igazából nem is tudom, mikor láttam utoljára ennyire jól eltalált karaktereket, aki ráadásul egytől egyig szerethetőek és érdekesek. Alyssa Milano üde MILF karaktere, mondhatni tipikus soap díva már első ránézésre is, de a kötelező színészi sallangokat mégis ügyesen kerüli. Yunjin Kim telitalálat a cosmopolita pszichiáter szerepére. Egyszerre könnyed, szexi és mégis elegánsan visszafogott, lehetetlen nem szeretni. Persze mondhatnánk, hogy hálátlan szerepben tündököl az eddigi pályafutásához mérten, de tényleg látszik a játékán a természetesség és az élvezet. Jes Macallan szintén kellemes választás, de sajnos a szexuálisan túlfűtött eyecandy jellemét itt kevésbé tudja kamatoztatni a network megkötések miatt. Ellenben ez az elszórt leszbikus felhang még  akár érdekes is lehet. Ha úgy vesszük tehát Rochelle Aytes karaktere lenne a kakukktojás, de igazából az ő játékára sem lehet panaszkodni. Maximum neki jutott a leginkább elcsépeltebb történeti egység és karakter.

No és persze nem szabad megfeledkezni a ZS-kategóriásnak beillő softcore erotikus betétektől sem, melyek egyszerűen szánalmasan prűdre sikerültek. Ellenben célközönség belövése már itt jó előre aposztrofálható volt. Independent cosmopolita liga kiszolgálása mindenekfelett! Szerencsére némi értelem is becsúszott a sorok közé, így nem teljesen reménytelen a helyzet.

Sőt, azt kell, mondjam ez nekem igenis tetszik! És most lépjünk túl a közhelyeken, a nevetséges fordulatokon és az olcsó drámaiságon. Ez a sorozat nem több mint egy tipikus guilty pleasure sorozat, ami arra hivatott, hogy kellemesen könnyed kikapcsolódást biztosítson cirka 40 percen keresztül. Ezt maradéktalanul hozta is, ráadásul az a kis odafigyelés a scriptnél és a műfajban kiemelkedőnek bizonyuló színészi játék ezerszer élvezetesebb elegyet alkotott, mint bármelyik midseason sorozat ebben az évben a csatorna műsorán.

This entry has a rating of 3

free web stats