Arrow – Az 1. évadról

 
Beküldte: tess 2013 July 9, 17:24-kor a(z) Arrow témába.

Bevallom javarészt szigorú kötelességtudatból szenvedtem csak végig a CW legújabb DC adaptációját az Arrow-t, ami valami irdatlanul gagyi lett. Ráadásul azt a kevés érdemi részt is rendre megfojtották a B-filmes elemek halmozásával. Marc Guggenheim és Andrew Kreisberg finoman szólva is egy nyögvenyelős, mindvégig súlytalan scriptet tette le az asztalra, amit egy percig sem lehetett komolyan venni. Persze minderre a finálé kapcsán indokolatlanul makacsul és öncélúan megpróbáltak rácáfolni, de ez sem volt több mint felesleges tűzoltás.

Maga a plot pofátlanul majmolta a Batman Begins realistán komor tónusát, de az elegancia és a kifinomultság sajnos a mozis verziónál maradt. Izzadtságszagú próbálkozások árán próbálták gerjeszteni a feszültséget, csakhogy kitörhessenek a közhelyparádéból, de sokszor ennek pont az ellenkezőjét érték el. A kezdeti „egy ügyes” felállást szerencsére gyorsan lecserélték a grandiózusnak ígérkező átíveléses szálra, de az éltető dinamika sokszor megbicsaklott a jelen történései és a flashback betétek között. Sőt, nemegyszer a hangsúly is krónikusan eltolódott, így a szigetes előzmények gyakran nagyobb potenciállal bírtak, mint a jelen Starling City-ben. A helyzetet csak tovább súlyosbította, hogy a jól bevált panelek adagolásával a 2000-es évek eleji szintet éppen hogy sikerült megütni, ami több mint unalmas mai szemmel.

Kínos odafigyelés és merev közbeszólások árán sikerült az amúgy jobbára végig egydimenziós karaktereket valamelyest formálni. Erre volt bevált módszer az erőltetett dialógusok halmozása, melyek csak úgy tobzódtak a fennköltség elnyűhetetlen toposzaitól. Ha már a nyál faktor nem csordult túl a romantikus paneleknél, akkor legalább itt lehessen teret engedni mindennek. Kutyaharapás szőrivel, csókolom! Persze ehhez asszisztált a csapnivaló színészi teljesítmény is. Stephen Amell alakítását lehetne napestig bírálni, de azt kell mondjam, kb. annyit ért, mint amennyit a karaktere megkövetelt. Katie Cassidy és Colin Donnell eljutott a színészi kvalitása legvégére, de láthatóan ez sem volt elég ahhoz, hogy szerethető karaktereket vigyenek képernyőre. Talán csak a Willa Holland – David Ramsey páros tudott kellemes pillanatokat szerezni. Manu Bennett és John Barrowman pedig érthetetlen módon vegetált a képernyőn, szóval a félgőzös alakításuk simán megbocsájtható.

Nem úgy, mint a csapnivaló megvalósítás, ami egyenesen bántotta a szemem. A fontosnak titulált akció betétek oltári gagyik voltak, a CGI pedig minősíthetetlen. Ez viszont szemlátomást nem érdekelte a készítőket, akik a B-vonalas keretek dacára is végig nagyban mertek gondolkodni. Szerencsére a csapnivaló munka dacára nem vettek palira minket, így még ha a fináléra az összes puskaport is ellőtték, de egy kerek történeti egységet kaptunk. Ha másért nem is, ezért mindenképp jár a pacsi. Ezt leszámítva viszont az Arrow egy borzasztó fércmű, ami sokszor a Smallville legrosszabb pillanatainál is mélyebben van, szóval szigorúan csak saját felelősségre krónikus jó pasi hiány/képregény függőség mellé.

This entry has a rating of 2

free web stats