Crossing Lines – Pilot

 
Beküldte: tess 2013 July 14, 19:40-kor a(z) Crossing Lines,Pilot témába.

Országhatárokon átívelő bűntények, Európa impozáns tájain, amit jókora amerikai popcorn mentalitással szeretnének a nagyérdemű számára is fogyaszthatóvá tenni. Valahogy így lehetne jellemezni Ed Bernero nemzetközi koprodukcióban készült krimi sorozatát, amit ha felszínesek akarunk lenni rögtön elkönyvelhetünk a Criminal Minds európai kistestvérének. És miért ne lennénk azok, elvégre Bernero pofátlanul majmolja egykori munkásságát.

A történet középpontjában egy fiktív európai FBI szerű ügynökség áll, ahol egy frissen verbuvált nemzetközi csapat próbál egy aktív sorozatgyilkos nyomára bukkanni. Természetesen az alapkoncepciót színesíti a tagok közti kekeckedés, valamint az EU egyes országainak cseppet sem felhasználóbarát bürokratikus rendszere.

Mint ahogy már a bevezetőben is utaltam rá, Bernero kézjegye abszolút érződőt a bőrére eresztett piloton, ami simán beillene egy európai Criminal Minds adaptációnak is. Éppen ezért mondhatni tipikus rutinszerű iparos munka, ami a műfaji keretek közt semmi újat nem képes nyújtani egy átlagos nézőnek sem. A dupla részes premier, ha másra nem is, de legalább a karakterek szájbarágós megismertetésére elégséges volt. Részletekbe menő fajsúlyos karakterábrázolásra viszont még így se tessék számítani! Tehát a vontatott, olykor bosszantóan közhelyes tempó már a legelső pillanatban borítékolható, mint ahogy a fapados nyomozás is. Utóbbinál végig próbáltak a grandiózus következtetésekre építeni, de sokszor ez is döcögősre sikerült. Pedig aztán nem bonyolult a Criminal Minds panelrendszere sem! Mindehhez zéró feszültségfaktor járt, így igazán a nyomozás részleteit és annak súlyát sem lehetett komolyan venni. Kiváltképp kínosnak bizonyult a realistán komor, már-már letargikus tónus ábrázolása, főleg hogy a várva várt sötét hangvétel folyton elmaradt.

Mondjuk ehhez nem ártottak volna a karakterek sem, de hát súlytalan egydimenziós alanyokkal nehéz bármit is kezdeni. Igazából a nagy gond csak annyi volt, hogy nem volt egyetlen húzónév sem a stábban, így a szereplők mindegyike megmaradt a telített középmezőnyben, míg a színészi kvalitás kimerült a borzasztó akcentus folytonos demonstrációjában. William Fichtner hozta a kötelezőt, jól is állt neki a lecsúszott zsaru szerepkör, de ez akkor sem ér fel egy főszerephez. Marc Lavoine alakítását pedig megfojtotta az idegesítő akcentus és a karakteréből áradó hiteltelenség. A többiek meg igazából, amolyan járulékos töltetlék szerepet töltöttek be.

Tehát ha úgy vesszük a Crossing Lines nem több mint egy rutinosnak beállított fércmunka, ahol az újdonság varázsát az európai környezet biztosítja. Teszem rögvest hozzá, hogy ez egyben a sorozat leggyengébb pontja is, lévén a felvázolt formátum, pont nem az öregkontinens apparátusára lett szabva. A sebtében elszórt két átívelő szál ugyan valamelyest még érdekes, bár a kérdéses az eddigi összhangot látva érdemes e kivárni. Mondjuk, egy próbát még megér, a 40 perces formátum remélhetőleg sokkal töményebb és ezáltal talán izgalmasabb lesz.

This entry has a rating of 2

free web stats