Ray Donovan – Pilot

 
Beküldte: tess 2013 August 24, 19:41-kor a(z) Pilot,Ray Donovan témába.

Vajon milyen lehet az a sorozat, amit a Southland-en edződött Ann Biderman készít és a Showtime nyíltan a Dexter örökösének tart? Hát persze, hogy kurva ígéretes, még ha a pilot kapcsán nem feltétlenül olyan sokkoló nyitányt kaptunk, mint anno a már emlegetett Dexter esetében.

A történet középpontjában egy igazi badass problémamegoldó pali áll, akiről minden hollywoodi híresség tudja, hogy elintézi a problémát. De szigorúan csak az ő problémáikat, a sajátját nem, ami úgy istenesen meg is látszik az életén. Tönkremenő félben lévő házasság, bajos család és a sittről frissiben szabadult bajkeverő apa. Nem egy irigyelt idill, de a Ray Donovant nem az idilli pillanatok miatt fogjuk értékelni.

Azt már az elején szögezzük le, hogy Biderman sorozata a Southland-hez hasonlóan egy igazi karakterközpontú kamaradráma lett. Sokkal inkább a karakterek közti interakción és a fejlődésen van a hangsúly. A script komplexitása csak másodlagos tényező, viszont még így is simán elment egy korrekt alapozásnak. Ráadásul a heti ügyes felállás is ügyesen bedolgozott a karakterizáció alá. Rideg, brutálisan életszagú, de ugyanakkor a maga módján érzéki is egyben. Utóbbira pont az a családi dráma a garancia, ami a fajsúlyosságával egyenesen rátelepszik a képernyőre. Az egyedi, fura mód belsőséges atmoszféra vonzza a nézői kíváncsiságot, amit a finoman adagolt titkokkal és a kusza kapcsolati hálóval csak tovább fokoznak.

Egyszerűen süt a profizmus a kivitelezésről is. Olyan, mintha egy mozit vagy legalább egy HBO tv filmet nézne az ember. A beállításokból finoman visszaköszönnek a klasszikus gengszterfilmes karakterjegyek, de a realitás még így is mindvégig képes szemelőt tartani. Ami viszont kifejezetten tetszett, hogy az erőszakot nem kábeles mércével is visszafogottan ábrázolták. Sokkal inkább amolyan pszichés ráhatással operáltak, mint a tényleges és amúgy roppant gyorsan öncélúvá váló brutalitással. Éppen ezért a feszültségfaktor mibenlétét nem is kell, sőt nem is tudnám firtatni.

Ahogy a színészi teljesítményeket sem. Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni, ha a két főszereplőt Liev Schreiber-nek és Jon Voight-nak hívják. Schreiber szűkszavú ridegsége és komolysága már önmagában megérne egy misét. Sokszor meg sem kell szólalni, egyszerűen csak ránk néz és máris uralja a képernyőt a profizmusával. Voight pedig már-már önmagát játssza, annyira hozzá nőt ez gátlástalan badass szerepkör. Tipikus karizmatikus karakterszínész, aki leginkább a kétes hírű alakok megformálásakor lubickol csak igazán a szerepében. Mondhatni a Ray Donovan egy remek two men show lett annak minden előnyével és hátrányával. Sajnos a mellékszereplőkre nem sok idő jutott. A problémamegoldó csapatot csak amolyan fércmunka szerűen ábrázolták, míg a család szál egyes részei is elbírtak volna kicsivel hosszabb játékidőt. Ellenben többé-kevésbé mindenkit sikerült a helyére pakolni. Mondjuk egy kissé furcsa, hogy Ambyr Childers esetében ennél többre is futotta, holott a színész látszólag nem több egy 2 epizódos eyecandy-nél.

Összességében a Ray Donovan igen csak jó úton halad a naggyá válás felé, ami ráadásul a minőségi szinttől sem nagyon rugaszkodott el. Persze a tempón és a komplexitáson még lehetne agyalni, de első körben ez bőven elégséges volt. Nem egy Dexter, de jó úton halad afelé, hogy egyszer azzá, vagy pontosabban annak utódjává váljon.

This entry has a rating of 3.5

free web stats