Strike Back – Kezdett a 4. évad

 
Beküldte: tess 2013 August 25, 10:45-kor a(z) Strike Back témába.

Érdekes egy sorozat ez a Strike Back. Napjaink egyik legjobb ongoing akció sorozata, de maradéktalanul sosem voltam elégedet vele. Mindig volt benne kiaknázatlan potenciál, öncélú feszültség generálás és persze sablonos írói munka. Persze kamaradrámát nem kell várni egy tesztoszterontól fűtött akció sorozattól, de a „mindig van hova fejlődni” elv hatványozottan igaz volt az eddigi évadokra.

Viszont a 4. évaddal (a Cinemax számozása szerint csak a 3.) megcsillant végre egy halovány reménysugár. A 3. évad történeti komplexitás terén több mint elégségesen szerepelt, talán csak a mély karakterizáció hiányzott belőle. Nos, úgy tűnik a showrunner váltással ez is orvosolódni látszik. Michael J. Bassett kreatív irányítása már a premier kapcsán éreztette a hatását, aminek csak örülni tudunk. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a történéseket végre nemzetközi vizekre terelték az unalomig ismételt Afrikai és Közel-Keleti helyszínek után. A Kolumbiai dzsungel igazi felüdülésnek bizonyult, ami a látványban és az országra oly jellemző sztereotípiák kisarkításával még jobban kicsúcsosodott.

Ugyancsak remek húzás volt a kapcsolati háló felborítása. Dalton magányos renegát akciója kellő potenciállal bírt, ráadásul a történések súlya is maximálisan érezhető volt. No és persze Rhona Mitra is megvillanthatta a színészi tehetségét, végre Dalton karaktere nem egy kétdimenziós katona a képernyőn. Philip Whinchester és Sullivan Stapleton továbbra is zseniális a két léhűtő gyilkoló gép szerepében. A közös nyaralás maga volt a buddy humor melegágya, ami szerencsére a folytatásra is megmaradt. Akció jelenetek közt olyan remekbeszabott egysorosokat képesek elereszteni, hogy az instant mosoly garantált. Plusz nagy úgy fest, Scott karaktere ebben az évadban felvesz némi drámai töltetett is. Az előzőben ugye Stonebridge próbálkozott hasonlóval, de jelen állás szerint Stapleton 2 rész után sokkal könnyebben birkózik meg a feladattal.

A script ahogy már megszokhattuk eszelősen pörgős, csak úgy hemzseg a jól megkomponált és látványos akció betétektől. A feszültség faktor robbanásig túlhajtott, az alkalmi fülledtséget pedig pár öncélúnak titulált eyecandy jelenettel sikerül bebiztosítani. Természetesen a sorozat realitása továbbra is erősen megkérdőjelezhető, de mintha a történéseknek jobban érződne a súlya. Kiváltképp igaz ez a konspirációs szálon, de korai lenne még bárminemű következtetést levonni.

A premier sokkal inkább az új szereplőkre volt kihegyezve, akik többé-kevésbé remekül vették az első akadályokat. Robson Green karizmatikus brit alakítása uralta a képernyőt. Philip Locke személyében végre egy igazi nagyágyút kaptunk, akitől a csapat tagjai is hitelesen tarthatnak. Zubin Varla megint csak ígéretes a nem éppen hétköznapi badass szerepkörben. Leo Kamalija karakterének az összetettsége már a premier alatt érződött, amit a készítők még egyfajta folyamatos kétszínűséggel és bizonytalansággal is megtoldottak. Ehhez mérten Milauna Jackson meglehetősen haloványan duruzsolt a DEA összekötő tiszt szerepében. Az eyecandy kikacsintását a 2. részben meg konkrétan nem tudtam mire vélni. Lyne Renee visszahozása ebbe a szerepkörbe telitalálat volt, de sajnos az öröm nem tartott sokáig. Ellenben nagyon úgy fest a Moszad ügynöktávozása jelentősen kihat majd Scott lelki világára is.

2 rész után tehát nagyon úgy tűnik, a Strike Back végre kezdi megtalálni az egyensúlyt, vagy legalábbis igyekszik csiszolni a hangnemén. Az alapozás korrekt volt, mentes a túlkapásoktól és a nagyzási hóborttól, pedig a 3. évad világmegmentése után simán beleeshettek volna ebbe a kreatív gödörbe is. Én mindenesetre bizakodom, hogy ebben az évadban végre karakterekre is futja a játékidőből nem csak az esztelen robbantgatásokra és vérfürdőre.

This entry has a rating of 3.5

free web stats