The Walking Dead – Kezdett a 4. évad

 
Beküldte: tess 2013 October 16, 16:03-kor a(z) The Walking Dead témába.

Méghozzá nem is akármilyen számokkal, de ezt a témát Kanyecc már kivesézte a napokban. Nálam a nézettség már egy ideje nem mérvadó hisz, ahogy egyre populárisabb szórakozássá vált Frank Darabont képregényes adaptáció úgy kezdett el a minőségi kohézió veleje kikopni a sorozatból. Éppen ezért a hullámzó minőségi indexét és a talonban maradt potenciál faktort nem is ecsetelném újra, tessék olvasni az archívumban! Ami viszont az elmúlt 3 évad után is ugyanolyan mérvadó a sorozattal kapcsolatban az továbbra is áll: vagyis a zombi apokalipszis tovább gyűrűzik a depresszív realitás táptalaján.

Nagy elvárásaim nem voltak a premierrel, így fordulhatott elő, hogy végre élvezni is tudtam a kolónia méretűre hizlalt családregényt. Vagy csak az újabb showrunner váltás hozta ezt a kellemes felüdülést? Frank Darabont és Glenn Mazzara után az egykori író Scott Gimple vette át a gyeplőt a sorozat felett és, ha nem is mérvadóan, de azért érződtek a karakterjegyei. Itt leginkább a megfelelni akarást tudnám kiemelni, ugyanis a 30 Days Without an Accident tökéletesen reflektált az eddigi nézői kritikákra. Megtartotta a karakterszintű drámázást, tágította valamelyest a perspektívát, ilyes folytán előtérbe helyezve pár karaktert (Daryl és Carol) és persze megint a nyakunkba ömlesztett (szó szerint tessék érteni) egy egész zombi hordát. Megérte? Eddig úgy fest igen.

Tartottam attól, hogy a kolónia alapítás és annak vezetése túlzottan negatív irányba viszi a karaktereket, de szerencsére nem lett igazam. Sokkal inkább egy idealizált poszt-apokaliptikus képet kaptunk, ahol Rick egy pacifista farmer, Daryl amolyan local hero, míg a csapat nagy része szerelmes, a kerítés tövében lévő zombi horda „gyomlálása” pedig új kontextusba helyezi a házi munka fogalmát. És még a vendettától hajtott Michone is képes belovagolni (igaz nem egy fehér lovon) egy szerethető távoli rokon képében. WTF???!!!

Szerencsére a komorabb hangvétel és az erre helyezet karakterépítés megmaradt, inkább csak utóbbit sikerült kellemesen finom hangolni. Végre nem rágtak mindent a szánkba, inkább csak megvillantottak pár fontosnak vélt karakterjegyet, aztán a színészi karizmára bízták a többit. Vagy a zombikra, elvégre pár random arcnak el kell esnie mindig. A fajsúlyos drámai vénát továbbra is az egyéni dráma adta, amiben nagy örömömre sikerült elkerülni a kötelező klisé zuhatagot. Rick kikényszerített magánakciója erre a legjobb példa, amit lehetett volna feleslegesen tovább csavarni, de nem tették. Végre sikerült belátni, hogy a tehetetlenség végletekig való kihangsúlyozása és az ismeretlentől való félelem nagyobb feszültség faktorral bír, mint egy jól megkomponált zombi horda. A kóbor nő tragédiájánál éreztem csak igazán, mennyire is erős a sorozat atmoszférája és milyen szinten képes rátelepedni annak a súlya a nézőre.

Persze a 16M-s nézőtábor nagyobb részét is ki kellett szolgálni, így kaptunk egy viszonylag slamposabb akció betétet, ami totálisan súlytalan mészárszék volt a szememben. Oké, a sminkesek és a jelmeztervezők kitettek magukért, de ennyi. Az egész dinamikátlan és öncélú volt, amellett hogy végig tudni lehetett az egész végét. Sajnos kb. ugyanez a véleményem a cliffhanger mibenlétéről is, ami abszolút olcsó és fantáziátlan húzás volt. Sőt, ha jobban belegondolunk úgy az egész évadkezdő rész egy nagy kérdőjel volt. Igazán semmi érdekeset nem sikerült kibontani, de még felvezetni sem. Sokkal inkább egy hangulati képeslap volt egy elkeseredett világ mindennapjaiból, ami tökéletesen működne is, ha a zombi hordákkal legközelebb a fall finale kapcsán találkoznánk csak.

This entry has a rating of 3.5

free web stats