Képébe röhögtem volna annak, aki nyáron a szemembe mondja a Reign kapcsán a tutit. Őszintén, ki hitte, hogy a The CW-re jó kosztümös dráma kerülhet? Ugye! Nem sokunknak ment el az esze. Vissza is olvastam azokat az írásaimat, amik hozzákötődnek. Általánosságban a bizalomhiányát éreztem, s ez úton szeretnék bocsánatot kérni az írógárdától, Stephanie SanGupta-tól és Laurie McCarthy-től, mert látatlanban ítélkeztem. Nem szabad!

Bevezetőmből már lehet sejteni, mire akarok kilyukadni. Nálam a Reign akkora pálfordulás volt, amivel az elmúlt 2 év alatt nem találkoztam. Hihetetlen. Úgy ültem le a pilotja elé, hogy ezt valószínűleg a sárgaföldi fogom leszólni, és a végértékelésnél kiadok neki egy kaszát. Erre mit ad isten…? Megszeretem! Egy kosztümös drámát, amit egy olyan országos adó készített, aminek nincs sok referenciája. Vannak még csodák. Ezt azért is írom, mert a The Tomorrow People-nél is becsapva éreztem magam. Ott pont fordítva történt minden. A nagyszerű kampány áldozata lette, mert cseppet se ennyire klisés, nyáladásnak szerettem volna megtapasztalni a „Holnap emberei” ötletét.

A története Mary Stuart, Skót királynőről szól, akit már kiskorában elzárva neveltek egy távoli kolostorféleségben, hogy megtanítsák neki az úrinői mivoltát, valamint megvédjék azoktól, akik ártani akarnak neki. Igen ám, de 15 évesen elviszik a francia udvarba, ugyanis már kiskorában jegyesévé vált Francis hercegnek – mindezt egy gyilkossági kísérletet követően. Ám kapcsolatuk cseppet se olyan egyelőre, amire mindenki vágynak, és amiket szívesen olvasnánk a könyvekben.

Az írók valószínűleg némileg elmásítják a történelemhez való kötődését a sorozatnak. Most jöhetnek a poénok, hogy ezt már olvastam az 5. osztályos történelemkönyvben, tudok mindent! Állj. Azért ezt nem olyan egyszerű, mert simán kinézem Stephanie-ékből, hogy a különböző pletykákat is beleveszik a sztorijába, ezért csak jelzésértékűen szólnék: ne ebből készüljetek a történelem órára, ha éppen ez a korszak és rész van terítéken, mert könnyedén elégtelennel (esetleg elégségessel) ültetnek le. Szerencsémre az agyamból kihalt ez a korszak, így sok spoiler nincs most bennem.

Túl sok negatívumot ha akarnék se tudnék felsorolni. Hirtelenjében egy se jut eszembe, mert annyira meglepett, hogy tényleg csak a jókat tudom felidézni. (Ez baj?) Kezdjük a boncolást a műfajágával. Kosztümös, tehát egy korszakot kellett felépíteni a rendezőknek. A pilotját Írországban forgatták. A táj magáért beszél, ennél szebbet már csak Új-Zéland adhatott volna. A díszlet hibátlan, ahogy a kellékek és a jelmezek is. Kíváncsi lennék, hány ruhadarabbal dolgoznak, valamint melyik előző filmből/sorozatból vették át a javát. (Ha tippelnem kellene, akkor egy The Tudors-t mondanék, mert ahhoz hasonlít a legjobban.) Nagyon jól dolgoztak az operatőrök is, hiszen számos frappáns kameraállást láthatunk, nem spórolnak a nagytotálokkal se. Sok a kültéri jelenet, nem csak a négy fal között ragadnak, mint egy Downton Abbey-nél. A zene speciel nem rémlik, de ha rémlene, az lehet, hogy baj lenne.

A szereplők többsége az eyencandy-faktort erősíti. Hozzuk csak példaként fel Toby Regbo-t, aki Francis herceget alakítja. Hány lány lett hirtelenjében szerelmes? Aztán ott vannak a pasiknak azok a lányok, és persze Mary, akik a francia udvarba érkeztek. Hozzák a bujaságot; velük együtt mosolygunk, félünk, mintha évek óta tényleg ismernék egymást – mintha örök barinők lennének. A casting megint csak adja. Pont a főszereplők miatt tudnám a Gossip Girl-re való hasonlítást ráhúzni. Olyan, csak időben visszautazva.

A történetet a pilotnál úgy bontották ki, hogy holtidő egy szál se volt. A kellő információt magamba szippantottam és még kaptam pár olyan mellékszálat, ami a későbbiekben jó lesz valamire. Elégedett vagyok. Azt már előre látom, hogy ha klisékkel is akarnak operálni nem lesznek annyira szembetűnők. A főszálat kétségtelenül Mary és Francis összekapcsolt élete adja, míg a mellékvonalon a királynő és mások általi cselszövések várhatóak. Illetve az udvari intrikák, amik elengedhetetlenek.

Így utólag visszagondolva örülök is, hogy nem a The Selection jött őszre, a Reign pedig tavaszra. Eleve gyengécske az idei drámablokk, pont ezért örülök annak, hogy végre megtaláltam azt a műfajban, amit nem azért néznék, mert nincs jobb, hanem mert teljes egészében elnyerte a tetszésem. A 2. résznél nagyon fel is kell kötniük a gatyát, mert az elvárásaim hirtelenjében az egekbe magasodik, de ettől függetlenül vakon vezethetnek, mert elnyerték a bizalmam. A folytatást tudtommal már Kanadában forgatták, szóval a rendezők újabb próbatétel elé lettek állítva. Remélem a csalódásom talonba marad.

A végére pedig egy fontos tény: a képi világa valami eszméletlen jó. Rengetek screenshotot lőttem a pilotban, ezért senki se csodálkozzon a végső pontszámon. Ezt ki kellett adnom egy újoncnak. Adhattam volna kevesebbet is, de nála úgy érzem: megérdemli. Az, ami ennyire magával ragad, ennyire meglep, az mást nem kaphat, mint 5/5-öt. Köszönöm a figyelmet. Jöhetnek a kövek!

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Reign