Ej, de jó érzés „töltött el”, amikor az Atlantis pilotján túl voltam, egyből el is kapott a hév, hogy folytassam. Úgy is lett. A második és harmadik epizódja se okozott csalódást. A britek ismételten egy jó fantasy-t hoztak össze. Ez is a BBC One-hoz kötődik, mint az előd, a Merlin. Gyorsan beállt a szintjére. Aki egy kicsit is hezitált azon, hogy belekezdjen, mert ódzkodott a címétől, a szereplőktől vagy pusztán a történettől, annak mondanám: bátran, mivel részről részre egyre jobb. A Merlin is csak az 1×06-07 felé állt be arra a színvonalra, amire elégedetten tudtam bólintani. Tehát itt sokkal jobban állunk.

Az írógárda jó korba (történet szempontjából) ültette el a magvakat. Ezt csak azért írom, mert néha megkérdőjelezem a Sleepy Hollow írói döntését, miszerint miért kellett a modern világot képbe hozni, amikor kosztümösnek hagyva talán sokkal jobban üthetne. Itt nincs ilyennel probléma. Maga a város, a táj, a birodalom hozza azt a varázst, amit megkövetel az elveszett városnak a legendája. Nem csak a várfalakon belül mozgatják a szereplőket, kiviszik a terepre őket, erdős részekre leginkább, olykor egy zordabb mezőre – a sokszínűség adott és ez fontos. Ez tudják a történetet hétről hétre még jobbá tenni.

Mellesleg a sztorival sincs gond. Tény, az átívelő történet magára lett hagyva. Senkit se túlzottan izgat (még engem se!), főleg nem Jason-t, hogyan keveredett a világban, hogyan hagyhatná el azt, vagy mi is van az apjával?! Ezek a kérdések várhatnak magukra. Nincs baj ezzel. Most abban a fázisban vagyunk, hogy a nézővel minél jobban megbarátkoztassák a szereplőket. Ez kicsit butácskán hangozhat, de ennyire jól szerepeltetni a mellék- és vendégszereplőket sehol se látni. Minden arckép ott a fejemben, pedig a pilot megnézése óta eltelt pár hét. Ez is arra ad következtetni, hogy a casting szinte tökéletes lett. Jól fel lettek fegyverkezve.

A 4. rész első ránézésre kicsit sutának tűnhetett. Nagy spoilert azzal nem árulok el (hiszen az előzeteséből is kiderülne), hogy egy babát találnak főhőseink, amit valaki direkt hagyott az erdőben, hogy az állatok felfalják. Itt inkább Medusa és Hercules kapcsolatára helyeződött a hangsúly, nem pedig a kis lurkóra, akivel akár felnőtt formában 3-4 évad múlva találkozhatunk, ha nem hamarabb egy időugrást követően. Néha több van a háttérbe rejtve, mint amennyire észreveszünk alapvetően. Ezek miatt a kis értékekért lehet imádni az Atlantist. Az 5. résznél a királynő lányának és Jasonnek a kapcsolatát ápolják egy jó féle sztorival, amivel olyan plusz információkat is kapunk, amikre magunk nem éppen gondoltunk volna.

Gondolom már az elején leesett, hogy az Atlantis elnyerte tetszésem. Ha fantasy-t akar valaki nézni, akkor bátran ajánlom figyelmébe. Ha valaki a Merlin után könnyezik, akkor megint csak kitűnő pótlék. Az írógárda tapasztalt, látszik az akart, és érzem, hogy az évadvégére eléggé fel fognak pörögni az események. A jövője miatt se kell aggódni, hiszen a BBC berendelte a 2. évadját, tehát 26 epizódot szinte biztosan fogunk kapni. Egyébként pár napja fejeződött be az 1. széria forgatása, már csak az utómunkák vannak hátra.

Utószóként maximum annyit tennék hozzá, amit már előzőleg is leírtam: nálam hetibe a nézése egyáltalán nem menne. Olyan jó környezetet sikerült megteremteniük, és feltölteniük élettel, ami után vágyakozik az ember. Nincsenek őrületes cliffhangerek az epizódok végén, legtöbbnél egyáltalán nincs, de nem is hiányolom. Jó ez így. Elég ahhoz, hogy simán vágyjak a következő epizódra.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Atlantis (2013)