Once Upon a Time in Wonderland – Az első 3 rész távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2013 November 7, 21:48-kor a(z) Once Upon a Time in Wonderland,Pilot témába.

Rápihentem a Once Upon a… kritikára, sőt a pilotot is újranéztem. Már az elején le szeretném szögezni, hogy szűzként vágtam neki az újoncnak, mivel az anyasorozatot a 3-4. rész után abbahagytam. Gondoltam ezt jó közölni, hiszen nagyon sok rossz dolgot vágnak a fejéhez, melyek azért lehetségesek, mert van mihez viszonyítani. Most egy teljesen másfajta nézetből próbálom leírni, hogy miért tetszik annyira a Csodaországra épülő sztori. (Jól olvasod.) Végtére is, ez a fantasy világában játszódik, mint sem a valóságban – még ha a pilotnak vannak ilyen részei is. Azt hamar elfelejthetjük, de szerintem ez így van jól.

A történet középpontjában: Alice-t (Sophie Lowe) ismerhetjük meg, aki kislány korában Csodaországban élt több évet, aztán hazakerült a valóéletbe, apja legnagyobb bánatára, hiszen az ott látott különös teremtményeket (pl.: Fehér Nyúl, vízipipázó hernyó) bátran mesélte nap, mint nap, melynek végeredménye az lett, hogy elmegyógyintézetbe került. Ugrunk egyet a jelenbe, ahol Alice az intézmény elhagyásának kapujába érkezik, ám ő inkább egy olyan fájdalmasabb gyógymód mellett teszi le a voksát, ami elfelejteti vele a Csodaországban történt eseményeket, köztük egy Cyrus nevű férfit (Peter Gadiot), akibe beleszeretett.

A sztori itt kezd beindulni. Feltűnik az emelgetett Fehér nyúl (John Lithgow) és a Kör Bubi (Michael Socha), akik egy olyan hírt mondanak a lánynak, aki a felejtés helyett a Csodaországba való visszatérést tűzi ki célul, hogy réglátott kedvesével újra együtt lehessen. Itt érkezünk el ahhoz, hogy a pilot első felének ködös története összeforr és kerekké érik. Kicsit ódzkodtam tőle, mert tényleg az első 10-15 perce előtt úgy ültem, mint aki világát se tudja. Bíztam az író négyesben (Edward Kitsis, Adam Horowitz, Zack Estrin & Jane Espenson), más lehetőségem nem volt.

A pilot több szempontból is érdekesre sikerült. Kezdeném a legszembetűnőbb ténnyel, a CGI-jal, ami előtt értetlenül ültem néha. Ott van a Fehér nyúl vagy Cheshire, a macska (Keith David), amiknél a profizmust tudnám hangoztatni. Nagyon jól kidolgozásra kerültek. A macska főleg, annyira rugalmasan mozog és annyira cukin áll neki a gonoszság, hogy még akkor se tudtam utálni, amikor gonosz dolgok jártak a fejében. Aztán ott van az a jelenet, ami elég sűrűn előfordul a rész(ek) alatt, hogy Alice-ék sétálnak Csodaországban. Na ezektől dobom el az agyam, mert az az egyszerű CGI annyira undorító, hogy sehogy se tudom felfogni, hogyan engedhették képernyőre. Értem én, hogy csilivilinek kell lennie a területnek, de itt inkább gagyiság a legjobb, legtalálóbb jelző a látottakra. Ezen kellett ennyit spórolni. Vagy beszéljünk a Vörös királynő (Emma Rigby) kastélyáról, környékéről és berendezéséről. WTF! Elfogyott a pénz? Még olcsó Ikeás cuccokkal is szebbet lehetett volna a nézők elé tárni, nem pedig a nagy ürességet. Ezért nagyon morcos is volt a virtuális dolgokért felelős emberekre. A munkájukat a hanyagsággal tudnám jellemezni.

Volt más is, ami szúrta a szemeket, bár ezzel beállok a sorba. Többször hallottam vissza, hogy a Vörös királynő szerepében lévő Emma Rigby eltúlzott baklövésnek is sok. Talán 100-ból 99-en egyetértünk azzal, hogy erre a karakterre mást kellett volna castingolni, nem pedig egy babapofival megáldott színésznőt, akinek a gonoszság aligha áll jól. Hitelességét teljesen elveszti. Egyénisége egyáltalán nincs, a komolyságról pedig ne beszéljünk, mert még mérgesebb leszek, mint voltam. Jafar-ról (Naveen Andrews) se tudok jobbat mondani. Ugye ő gonoszabb, nagyobb hatalmú, mint a Királynő. Nem is nagyon értjük az elején, miért ragaszkodik ennyire hozzá, amikor kibújik hirtelen a szög a zsákból. Sajnos Naveen-nek a szőnyeglovaglás áll csak jól, a gonoszság valahogy nem igazán. Néha, egyes jelenetekben azért eltalálja az szerepét, de ez még édes kevés, mégis csak 13 epizódról beszélünk.

Szóljatok már rám, hiszen az elején azt írtam tetszett. Ez így is van. Innentől jöjjön az, ami arra késztetett, hogy mind a 3 epizódot nézzem meg a kezdése során, és döntsek a jövőjét illetően. Egyszerű, a főhős csajszi, Alice-t megformáló Sophie Lowe egy tünemény. Most fogom kapni a hidegzuhanyt? Bocs, de pont ilyennek képzeltem el. Annyira jó pofákat vág, hogy már-már Zooey Deschanel-re, az örök kedvencre emlékeztet. Az adott jeleneteibe nagyszerűen beleéli magát. A depressziós alakításáért külön jár a piros pont. Kedvenc jelenetem, amikor találkozik a fán a macskával. Mindenki valami hasonlót vágna le, de nem hiszem, hogy hasonló minőségben. Ott van még a Bubi-t alakító Michael Socha, aki megint csak erősíti a gárdát egyéniségével. Pont ilyen ember kell a főszereplő mellé. Ki ne lenne elégedett így, amikor együtt látja őket?!

Az átívelő történet kicsit se lepett meg. Valami ilyenre számítottam. A szerelmet használják fel a nézők megtartására. Tipikus, és eléggé kétoldalú húzás, ettől függetlenül nekem bejön. Bejön továbbá az is, hogy minden epizódban visszautazunk a múltba, ahol különféle plusz információkat tudhatunk meg a látott karakterekről. Néha eléggé szaftosakat, vagy pont olyanokat, amikre sose számítottunk volna. Volt is ledöbbenés a 3. epizód végén, mert őszintén, milyen beteg elme látta volna már az elején, hogy erre hegyeződik ki az egész Bubi-sztori.

Mint már említettem, a CGI csak félig vérzik. Lehetne mit javítani rajta, de látszik, hogy másba invesztálják a pénzt. És rohadjak meg, ha nem adok nekik igazat, mert a vízipipázó hernyó is baromi jól nézett ki. Inkább bosszankodjunk jópárszor a tájon, mint a karaktereken, amik nagyobb erőt képviselnek. A zenéről sokat nem tudok mondani, mert olyan felejthetőre sikerül. Ezt vehetem jónak is, végtére a rossz mindig megmarad az emberben – legalábbis hosszabb ideig, mint a jó.

– You.
– “You”? That’s what I get? “You”? Well, nice to see you, too, Alice.

Az epizódvégi cliffhangerekre gondosan ügyelnek az írók. Az újoncok körében nála érzem a legjobban működőnek. Itt tényleg tudnak a meglepetés, a következő részre való behúzás jogával élni. A sokadig kiemelkedő dolog, az a jól megírt párbeszédek. Mint a fenti. Biztos vagyok abban, hogy legtöbben mosolyogtak rajta, de elképzelhető a röhögés is. Beállok a sorba, és felvállalom tetszésem. Vagy ott az a jelenet, amikor Alice cipői hirtelen eltűnnek és Bubinál teremnek hirtelenjében, akinek tervei lennének vele.

Én maradok. 13 epizódját biztosan végig nézem, mert a jelenlegi amerikai mezőny egyik kiemelkedő újoncáról beszélek, ami noha nem lesz magas pontszámú, de a szórakoztatást tudja szállítani, ami manapság nálam sokkal fontosabb a végelszámolásnál. Az igen gyenge drámaújonc felhozatalban egy reménysugár, ami az évad végére kicombosodhat. Mi sem mutatja jobban, mint az első 3 rész alakulása, hiszen részről részre egyre jobbnak véltem. Az külön pozitívum, nem csak én mondom, hogy a pilot annyira sűrűre, annyira tartalmasra sikerült, hogy a negyven akárhány percét legalább másfél órának éreztem.

Most volt egy kis szünet, de vasárnap folytatódik a sztori. Nézettség szempontjából sok jó elé nem néz, de mivel limitált sorozatról beszélünk, így az ABC biztosan le fogja adni, akárhogyan is teljesítsen. Főleg azért is, mert egy spinoff.

This entry has a rating of 3

free web stats