Person of Interest – 11 epizód a 3. évadból

 
Beküldte: Kanyecc 2014 January 4, 1:36-kor a(z) Person of Interest témába.

Merész kijelentéssel kezdek neki a Person of Interest 3×10-11-es részéhez kapcsolódó kritikámhoz írásomhoz: A sorozat messze túltesz a Lost-on.Régen jobb volt! (…) A Lost mindenidők legjobb high-concept sorozata! (…) Lesz valaha hasonlóan minőségi átívelő történettel rendelkező sorozat (ami még akcióvonással is rendelkezik)?” – és még folytathatnám azokat a kijelentéseket, költői kérdéseket, amik átfutnak egy egykori Lost-imádó fejében. Tudom, van nála jobb sorozat, de itt a hangsúly a network szócskán van, és magán azon az alműfajon, amit érint mindkettő, mert hiába van a csúcson még mindig a The Good Wife – amit sajnos (?) abbahagytam –, róla nem tudok nyilatkozni, ezért arról írok, amiről igen, és amit a PoI-nél látok, az a legjobb dolog a világon, amit egy országos adótól kaphatunk. Amikor már azt hinnénk, hogy elérte a csúcspontot, akkor rátesznek egy jókora szénlapáttal.

Én naiv, aki a 3×08-09 után legalább egy hetes feldolgozói szünetre elvonultam, mert olyan jelenettel ért véget az a dupla rész, hogy szabályosan agyfaszt kaptam, ma belefogtam a szintre hozásának, és milyen jól döntöttem, időzítettem. Előjárom annyit, hogy a 3×10-es epizód kvázi zárása előbbi említett kettőnek. A 3×11-es pedig egy nagyszerű őszi finálénak tudható be, ami azért nehézkesen indult be, de a gondosan összerakott puzzle darabkák a helyére került, mi pedig szabályosan fogtuk a fejünket, mert a naivitás visszaköszönt a karakterek arcán is.

Megmondom őszintén: tragikus forgatókönyvíró lennék, ezért se fogok sorozatkészítésbe – inkább csak okoskodásba. Erik Mountain hatalmasat álmodott a 3×02-es rész esetében. Behozott egy olyan átívelő szálat, amiről az elmúlt 2 évben szó se esett. Egy újat, egy egész újat. Én úgy voltam vele, hogy okés, ő tudja, hiszen láttuk azt az írók esetében, mennyit tudnak egyszerre mozgatni, mennyire eltalálják az összhangot, tudják mikor-hova kell nyúlni. Azért rákérdeznék, hogy hány évadra előre látják a történéseket, illetve mikor fogalmazódott meg az, amit a 3×02-ben elkezdtek és a 3×11-ben kiviteleztek. Mindez Erik érdeme, aki értelmet adott az egésznek.

Néha, amikor úgy vélem az ügyek csak vannak az éterbe, amolyan random módiba kapja a néző, akkor ér a legkellemesebb meglepetés. Mint oly sokszor mostanság, és nem azért került hype-olásra a Person of Interest, mert annyira közkedvelt lenne odakinn vagy idehaza, hanem mert megérdemli. Olyan részeken vagyok túl, ami átmozgatta a nézeteim. Az, amikor egy network ötlet (!) ennyire túlmutat a network jelzőn… az már elképesztő. Kicsit azt érzem, hogy a CBS jócskán be lett csapva annak idején, amikor berendelték a pilotból a sorozatot. Mint ha a készítők eléjük dobták volna azt, amit a vezetőség látni akarnának, majd idővel teljesen átformálták a sajátjukra és a végeredmény ott van, hogy ők diktálnak.

Most viszont a spoilerek mezejére viszem el az írásomat, szóval tényleg csak az olvasson tovább, akit nem érdekel a figyelmeztetés; vagy egy nagyszerű sorozat kinövése.

Nem leszek hosszú, mert nem az a célom, hogy 10 ezer karakterbe leírjam a látottakat, hanem hogy gondolataimat megörökítsem a 3×11 láttán. Basszuskulcs. Kicsit úgy éreztem magam, mint annak idején a 2×16 után, amikor Shaw bejött a képbe egy új csapattal. Más megközelítés, és működő koncepció. Az egész történet annyira átgondolt, hogy már-már zseniális. Most Harold-ot hozták össze a feketés-sötétbarás démonnal, akit inkább Fusco oldalán szoktunk látni.

A vendégszereplők nagyszerűek voltak. Ott van a Warehouse 13-ból Saul Rubinek (Arthur Claypool), akit a Homelandbe akartam mindenáron látni (fejben és most, nem úgy alapjába véve), de a Syfy sci-fi-jében tűnt fel akkor is. Karaktere beleillett az összképbe. A fiatal Harold-okkal se akadt probléma, pedig ifjú színészpalánták általában idegesítőek, de itt ilyenről szó sincs. Ott van még Camryn Manheim, aki az állítólagos Claypool feleséget alakította – szintén egy olyan karakter, aki az epizód végéig mesterien játszotta szerepét, nem is merült fel bennem, hogy besúgó lehet. Jah, és két nagyszerű visszatérőt is kapunk, egyet Boris McGiven személyében, egy másikat pedig Leslie Odom Jr.-éban.

A végeredmény pedig egy fasza zárát lett, sok-sok nyitott kérdéssel. Minek is írjam le őket! Hiszen tudjátok Ti is, mikor járnak a fejembe, na de azért egyet: Tényleg két gép létezik most akkor?

Tökéletesnek azért se nevezném a 3×11-et, mert voltak kisebb lejtmenetei, csak a végén állt össze olyanná, hogy imádni lehet, de még mindig azt mondom, hogy messze a legjobb network sorozat odakinn az országos adón.

This entry has a rating of 4.5

free web stats