The Following – Kezdett a 2. évad

 
Beküldte: tess 2014 January 22, 20:57-kor a(z) The Following témába.

Kevin Williamson azon kevesek egyike az előző évből, akik egy szezon alatt sikerült megjárnia a mennyet és a poklot. Minderre a The Following kapcsán került sor, ami a szezon egyik legerősebb pilot-ját szolgáltatta. Azonban a forradalmi témaválasztás (network adón legalábbis), a lehetőségekhez képest kendőzetlen brutalitás és a Bacon-Purefoy páros kimagasló színészi alakítása nem tartott örökké. Félidőben még minden rendben volt, legalábbis fanboy szemmel ezt vallom, aztán a végére az egész önmaga véresen komolyan vett paródiájába fordult. Durva egy minőségesés volt ez egy olyan embertől, aki egyszer már megreformált a műfajt (helló Scream!!!).

Éppen ezért zéró elvárásokkal ültem elébe a 2. évados nyitánynak, ami általánosságban hozta a kötelezőt. Az előző évados cliffhanger hanyag lezárását követően (ez a képsor konkrétan egy éve is jól jött volna) egy viszonylag bőrére eresztett expozé után eljutottunk a lényegi mondandóhoz. Joe Carroll öröksége a halálát követően is létezik, erre pedig a legjobb mementó egy metró kocsis mészárszék performansz elemekkel tűzdelve. A végeredmény egy szokásos nyomozás (Weston ügynök és a hatóságok), egy burkolt bosszúhadjárat magánakcióba ágyazva (Hardy) és egy egyelőre értelmezhetetlen nyálcsorgatása (Emma).

Akármennyire is szeretném azt mondani, Williamson milyen könnyedén vette az újbóli alapozás adta akadályokat, de nem tehetem. A Resurrection azaz Feltámadás címen futó rész minden volt, csak feltámadás nem. A script döbbenetesen darabos, mindvégig hiányzott belőle az a grandiózusság és komplexitás, ami anno a pilot-ot oly zseniálissá tette. Inkább csak a bevett köröket járta, amit aztán izzadtságszagú helykitöltő megoldásokkal próbált összefűzni. Ráadásul az a kevés lényegi dolog is elveszett a karakterek sablonos interakciói közepette, de szerencsére némi öniróniára is futotta.

Is this new cult, old cult, fan club, copycat, groupies?

Ezt a meccset szemlátomást sem erővel, sem ésszel nem tudta megnyerni Williamson. Helyette megint a stílus vagy legalábbis annak halvány reménysugarai domináltak. A brutalitás és a feszültség még mindig kimagasló, a metrós mészárszék pedig igazi csemege ebből a szempontból. A lehetőségekhez mérten kendőzetlenül véres, bosszantóan rideg és fojtogató. Ezen a ponton pedig már-már megkerülhetetlenné válik az emblematikus pszichopata pátosza, amire jelen állás szerint Sam Underwood lesz a garancia. Az úriember ráadásul dupla szerepkörben tetszeleg játszi könnyedséggel, jókora badass attitűd mellett. Tipikusan az a karakter, akire ránézel és tudod, hogy degenerált, de mégis vonz a kisugárzása. Magyarán a tökéletes pszichopata, akárcsak az 1. évadban Warren Kole Roderick szerepében.

Ezt leszámítva viszont az újonc felhozatal bosszantóan ingerszegénynek bizonyult. Camille De Pazzis és Jessica Stroup egyszeri eyecandy szerepkörben tetszelgett, míg Valorie Curry és persze a „nagy visszatérő” csak a helyét kereste, amolyan cameo jelleggel. Bacon és Ashmore hozta a kötelezőt, de igazából egyikőjük sem erőltette túl a dolgot. Mondjuk nagyon nem is volt mit, elvégre az előirányzott karakterfejlődés minősíthetetlenül slampos és sekélyes volt mindvégig. A végeredmény habbal ugyan lecsúszott, de hosszútávon ez édes kevés lesz.

This entry has a rating of 2.5

free web stats