Kétségtelenül a fall season egyik legambiciózusabb újoncát a FOX szolgáltatta a Sleepy Hollow személyében. A blockbuster gyáros Kurtzman-Orci kettős egy könnyed misztikus drámát prezentált, ami kellőképp vegyítette a high-concept elemeket, a procedural vonalat és a fun faktort ahhoz, hogy gyorsan közönség kedvencé váljon. Azonban a nagy kérdés nem az volt, hogy a pilot sikeres lesz, avagy sem, hanem hogy az évad ebből mennyit képes majd profitálni.

Hát jelentem nem sokat! A Mark Goffman vezette írógárda sajnos nem uralta teljes terjedelmében a scriptet. Egyfajta darabosság jellemezte az évadot, amit leginkább a folyamatosan csapongó történetvezetés kárára tudnék írni. Ugyan a scipt remekül vegyíti a polgárháborús történéseket (gyakran valós eseményekre is kikacsint) a szabadkőműves mitológiával és Washington Irving karaktereivel, de egyes szegmensek látványosan kidolgozatlanok maradtak. Arról nem beszélve, hogy sokszor kendőzetlenül merített a már bevett műfaji sablonokból, amit új tartalommal ugyan nem tudott megtöltetni, így inkább a látványos körítésre utazott.

Az írók folyton szajkózták a high-concept vonalra asszociáló átívelő szálat, amihez aztán rendre szájbarágós mitológiakörítést prezentálnak. A szerializált jelleg csak egy látványos képi világgal megtámogatott álca volt, ugyanis a komplexitás an block hiányzott az egyenletből. A sztori főbb vonala ugyan egységes volt, tudni lehetett végig, honnan indultunk és hova jutunk, de ezt leszámítva teljesen kidolgozatlan. Számos szállal látványosan nem tudtak mit kezdeni (Irving kapitány kálváriája, Brooks rendőr vesszőfutása) vagy ha mégis, azt zavarba ejtően zavaros és sokszor hatásvadász flashback betétekkel tudták csak véghezvinni. Ugyanilyen volt az átívelő töltet mellett az egyre inkább senyvedő monster of the week kikacsintás. De hogy ne csak szidjam Goffman-t, meg kell említenem a frappánsan oltó XXI. századi egysorosokat, amik kiváló popkult utalásokkal és látens társadalomkritikai bírálatokkal voltak megspékelve.

A történet fő gerincét a Moloch elleni küzdelem és az alapítóatyák öröksége adta, ami nem követelte meg túlzottan nagyszámú karakter képernyőn tartását. Ezt az írók is remekül észrevették, ám mégsem tudtak élni a lehetőségükkel. Számos karakter korrekt kibontása az évad végéig nem valósult meg, míg sok mellékalak szimplán csak végig lógott a levegőben. Tom Mison ugyan végig remekelt, de az egyöntetű hozsannára mégsem szolgált rá. Tökéletesen egydimenziós karaktert alakított, akinek a karakterjegyeit egész jól életre tudta kelteni végig egyenletes színvonalon, de ennyi. Ha jobban megnézzük ugyanazokat a poénokat szajkózta mindvégig, miközben az időutazás adta lehetőségeket sorra kihagyta. Ezzel szemben Nichole Beharie harmatgyenge teljesítményt hozott, ami épphogy meghaladta a képernyőképes szintet. Ráadásul karakterközi chemistry is inkább csak elégségesnek bizonyult, mintsem fajsúlyosnak. Cseppet sem meglepő, hogy az évad ásza a mellékszereplői titulusba kárhoztatott John Noble lett. Sajnáltam is, hogy az írók nem biztosítottak kellő teret és lehetőséget a karaktere kiterebélyesedéséhez. Ellenben Katia Winter funkciótalan eyecandy próbálkozását végig a köztudatban kellett tartani!

Minden hibája ellenére is az 1. évad egy kellemes misztikus kikapcsolódás lett végül, noha ennél jóval több is lehetett volna. Az erős vizuális élmény, a humoros párbeszédek és a fun faktor ugyan sokat javított az összképen, de egyben rávilágított a sorozat hiányosságaira is. Egyszerűen nincs meg a széria egyedi hangvétele, holott a közönsége már rég adott. Ez nagyon úgy fest, hogy FOX örökség, ugyanis a pár évvel ezelőtt hasonló tematikával operáló Point Pleasant is itt hasalt el.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Sleepy Hollow