Hosszú idő után végre sikerült leülnöm egy újonc elé. Választásom egy komédiára esett, méghozzá a FX-ére, amiről előzetesen csak jókat hallottam. Tényleg az lett, bár leszögezhetem már a bevezetőben, hogy eléggé rétegsorozatnak tűnik. Nem olyan, mint egy Two and a Half Men, se pedig egy The Big Bang Theory. A humorfaktor persze helyén van, csak maga a koncepció egy kicsit kifordított – vagy másképp kifejezve magam: kábeles színvonalú.
A történet egy családra fókuszál. A feleség (Lina – Judy Greer) már kiszürkült a házasságból, miután megszületettek lányaik. Csendesebb óráit könyvolvasással tölti, míg a férj (Russ – Nat Faxon) folyamatosan próbálkozik nála, mert a szexuális élete cseppet sem kielégült. Olcsóbb poénokkal próbálja nejében felkelteni a vágyat, mindhiába. Még a kedvébe is járna, viszont akkor se talál célba, így marad a maszturbálás és a barátok felé a siránkozás.
A sztori ott kap egy csavart, amikor a két főhős a kertben beszélgetésbe elegyedik, és Lina azt javasolja élete párjának, keresse meg máshol a boldogságát, amire vágyik. Mielőtt még az alap klisé tárulna elénk (=a válás!) álljunk meg egy pillanatra, ugyanis a nő imádja, csak éppen annyira lefoglalják a gyerekek és a munka, hogy este már nincs kedve alváson kívül semmihez se. Tehát a férj zöld utat kap egy nyitott párkapcsolatra. Diszkréten azt csinálhat, amit akar, csak meg ne tudja és a haveri társaság se kapjon szimatot. Le is játszódik az alap reakció, Russ kiakad, nem akarja megcsalni feleségét, ám találkozik egy fülgyantázása során egy nővel, aki kiprovokálja.
Nat Faxon és Judy Greer párosítása nagyszerű. Tényleg rájuk tudjuk képzelni azt, amit az írók mondatni akarnak velük. Házasságukból a szikra eltűnt, de ettől még nem vállnak el utjaik. A folytatásban biztosan arra fogják helyezni a hangsúlyt, miként lehetne Lina-t újra tűzbe hozni, akár tartósan. Emellett egy olyan életstílust tárnak elénk, ami a jelenben már kezd átlagossá válni, még ha sokan nem is akarnak róla tudomást venni. Innen is az a gondolat, miszerint rétegnézőket fog meg, mert biztosra veszem, hogy sok – a házasságot pártoló – ember felháborodik a látottatok és itt jön elő az, hogy megint csak kábeles adóra lehet ilyen ötletet szállítani.
A pilot nézése alatt valamiért Nat Faxon-t Louis CK-vel azonosítottam be. Olyan, mint ha kicsit a Louie átjárná az egész karakterét. Nincs kamerába beszélés, vagy szimplába stand-up-olás, csak a karakterek közötti hasonlóság annyira látványos, hogy aki látott utóbbiból pár epizódot, még az is felkapja a fejét rajta. Ez olyan mellékes infó, se nem pozitívum, se nem negatívum.
A humora olyan izés. Ez a legtalálóbb szó. Nem lehet leírni. Többet mosolyogtam rajta, mint egy-két tavaly őszi újoncon. Főként a mocskos, morbid, esetlen és búja humorszösszeneteket részesítik előnyben. Pl.: mocskos az, amikor a feleség olvassa a könyvet, mellette a férj pedig neki áll a maszturbációjának; vagy mondjuk morbid, amikor a gyantázós nő a kórházból küld magáról szexi fotókat, amit a férj az éjleple alatt néz; vagy pl.: esetlen, a beöltözős jelenet. Elég széles skálán mozognak az írók, ilyen téren jár is a pacsi nekik. Egyik se hasat fogós, de mégis mindegyik megállja a helyét és mosolyt csal az ember arcára.
A nyár komédiája, ez nem kétséges. Jó, még sokat nem láttam az újoncok közül (pl.: a You’re the Worst-öt), de ez így elsőre abszolút meggyőzött és mindenképpen az lesz a következő napokban a teendőm, hogy szintre hozzam, mert jó volt nézni.
