A Rising Star-t követően döntöttem el, hogy benevezek A Dalra is, hiszen a közszolgálati tévén is fut egy „tehetségkutató” – csak azzal a különbséggel, hogy itt a tét nem más, mint az Eurovíziós Dalfesztiválon való képviselés. Aki megnyeri a döntőt, az képviselhet minket a Bécsben megrendezésre kerülő országok közötti összecsapáson. (Tetszik tudni, az a szakálas nőféle nyerte tavaly az ausztriaiak jóvoltából. Becses nevén: Conchita Wurst a „Rise Like a Phoenix” című dalával.) Még nem nyertünk soha! Ezt se feledjük el, így a zsűrinek és a nézőknek még kritikusabbnak kell lenni, mivel 1956-ban startolt versenyen először 1994-ben vettünk részt. Azóta 12 alkalommal képviseltük országunkat, melyből 10-szer a döntőbe kerültünk. (Legrosszabb helyezésünket 2008-ban hoztuk össze, amikor is utolsók lettünk. – Na de, aki kíváncsi a múltra, az wikipédiázzon.)
Magyarországon elismert énekesekről és zenekarokról beszélhetünk, akik bekerültek a műsorba, kapván egy esélyt, hogy ők legyen az Ország Hangjai. Belegondolva is nagy a felelősség a zsűrin, hiszen nem csak arra kell figyelni, hogy melyik dal lenne a legideálisabb az ottani mezőnybe, hanem arra is, hogy melyik adja vissza a magyarokat. Amire semmilyen hasonlóságot nem lehet ráhúzni, melynek védjegye egyértelműen minket azonosít be. (Utóbbira fókuszálva, ezért érzem jogosabbnak egy magyar nyelvű dal kiküldését, nem pedig angolét vagy franciáét.)
A játékmenetről is had írjak pár szót, hátha akar olyan, aki kimaradt az elmúlt évek A Dal-szériáiból. Van négy zsűritagunk, akik külön pontoznak 1-től 10-ig, illetve ott a tévénéző, akik szintén, csak ők alapdíjas SMS formájában küldheti el voksukat. Utóbbiaké átlagolásra kerül és hozzáadódik a zsűri pontszámához. Tehát a maximális pontszám: 50 lehet. A középdöntőbe 18 dal került, melynek kiléte tegnap este eldőlt. Csak szemléltetésképpen mutatnám a TOP5 legmagasabb pontszámmal rendelkezőt:
46 pont: Boggie – „Wars for Nothing” (3. elődöntő)
46 pont: Szabó Ádám – „Give Me Your Love” (2. elődöntő)
45 pont: Wolf Kati – „Ne engedj el” (3. elődöntő)
43 pont: Passed – „Mesmerize” (1. elődöntő)
42 pont: Other Planet – „Untold Story” (3. elődöntő)
Beszéljünk kicsit a zsűritagokról. Jelen van Rúzsa Magdi, akit nem hiszem, hogy be kell mutatni. Artisjus-díjas énekesnő, dalszerző, és 2007-ben a magyarokat ő képviselte az Eurovíziós Dalfesztiválon. Csiszár Jenő neve is ismerősen csenghet (főleg, aki nagy kedvelője a Heti Hetesnek) aki jelenleg az MTVA program-főtanácsosaként dolgozik a köztévénél. Pierrot talán a legjobb választásnak érzett személyiség A Dal zsűritagjai között, hiszen előadóművész, dalszövegíró és producer is egyben, arról nem is beszélve, hogy EMeRTon-díjas. Illetve – számomra a kakukktojás szerepét betöltő – Rákay Philipről se feledkezzünk el, aki az Magyar Televízió Zrt vezérigazgató-helyettese. (Ööö… Ne folyunk bele, hogy mit keres a zsűritagok között a csatornavezető.)
Miután lefutottam a kötelező körömet, azaz bemutattam, hogy mégis mit képzeljünk magunk elé, ugorjunk a velősebb, marcangolósabb részek felé.
Kaptam az alkalmon, hogy részt vegyek az utolsó elődöntőn, ahol 10+1 dal lépett fel. Elsőként, amin megakadt a szemem az a pörgés volt. Már jól megszoktam, hogy egy énekes-tehetségkutatón (hiszen ez is az!) a zsűritagok kibonthatják a véleményüket. A Dal esetében inkább arról van szó, hogy nem akarnak hosszú játékidővel operálni – pedig jobb lenne –, ezért egy-egy produkciót követően csak maximum két zsűris mondhatja el a véleményét, a másik kettő hallgat és a végén behúz egy pontszámot. Ez abból a szempontból egy nagyon rossz húzás, mivel ha túl magas vagy éppen alacsonyabb lesz az, a néző nem érti meg a miértjét. Az adás alatt háromszor éreztem hülyének magam, mivel a Spoon–ra adott 8-as pontszámokat túlértékeltnek, az Other Planet-re behúzott 10-eseket többszörösen túlértékeltnek, a Gájer Bálintra adott 7-est és 8-ast so-so-nak éreztem. Ilyen szempontból jobban tetszik a Rising Star vagy az X-Faktor, mert mindenki kibonthatja magyarázatát.
Hogyan lehetne javítani ezen? Hát mindenképpen úgy, hogy több teret adunk a „legkritikusabb” bírálóknak. Pierott nagyok jókat szólt hozzá mindenki produkcióhoz, ahogy Csiszár Jenő is. Ők ketten simán elviszik hátunkon a zsűris részleget. Megjelenésükkel, múltjukkal és tapasztaltságot sugárzó kritikáikkal bármikor befolyásolhatják a nézőket. Ezért is sérelmezem, hogy csak 5 alkalommal szólhatnak bele a látottakba. (Gondolom a főpróbán megbeszélik, ki-melyiket akarja bírálni.) A megoldás pofonegyszerű, hiszen mindössze el kellene nyújtaniuk a műsoridőt, ahogy azt a TV2 vagy az RTL Klub teszi. Ám az túl későig tartana, így muszáj lenne vagy a bemutató kisfilmekből lefaragni (ami azért se lehetséges, mert ilyenkor költőzik a banda a színpadra), vagy pedig előrébb hozni egy órával.
Barátkozni kell A Dallal, olyan néző nincs, aki teljes egészében elégedett – ha pedig mégis, akkor a közmédia elszánt híve, tévékapcsolója csak az m1-re, az m2-re és a DunaTv-re van ráhangolva. Mivel az első kettő elődöntőből kimaradtam, így csak a mostaniról tudok nyilatkozni, de amit leszűrhetek, hogy fejben már kialakult ki lehet a befutottak között. A mostani 10-ből csak 3-nál (Wolf Kati, Boggi és Gájer Bálint) éreztem azt, hogy esélyesek a végkifejletbe jutásra. Nem vagyok híve a nyáltengernek, amiből többet kaptunk a vártnál. (Vannak azok a dalok, amiktől a kifutok a világból, most több ilyet hallottam.)
Nem tudom, mennyire lehet kritizálni azt az énekest, akik már többszörösen bizonyított. Zavaró volt, hogy a veteránok kevesebb sérelmet kaptak, mint a fiatalabb tehetségek, ahol akár azt is megmondták, miként kellene változtatni az előadásmódon, hogy azzal még ütőképesebbek legyenek. (Nincsenek egy kalapba sorolva?!) Másrészről, elhangzott az a kijelentés az egyik zsűritagtól, miszerint fejben már összeállt bennük a végkifejlet. Oké, de akkor most van beleszólásunk A Dalba vagy nincs? Van jelentősége annak, hogy küldünk SMS-t vagy oly mindegy.
Vannak hibái A Dalnak. Az egyik legnagyobb a pörgés. Míg mindig a Rising Star-nál arra panaszkodik, hogy túl hosszú, nincs három órányi izgalom benne, addig itt az élőpélda az ellenkezőjére. Az se jó, ha daráljuk az előadásokat. Valahol az aranyközepet kellene belőnie a műsorszerkesztőinek, de ez úgy se fog megtörténni.
A sok kukacoskodás, negatívum mellett azért akad bőven pozitívum is, amiért mindenképpen lehet szeretni A Dalt. Ilyen például Tatár Csilla, aki műsorvezetőnek tökéletes. (Mondhatni, aki a Tv2-nél Ördög Nóri, az az m1-nél Csilla.) Remekül elviszi hátán a felkonfokat, a stylistek rajta élhetik ki igazán magukat, nem pedig Rúzsa Magin. Most pl.: egy olyan ruhát adtak rá, ami elvileg papírból készült, illetve olyan magassarkút, hogy képtelen legyen 3 órát végigállni benne. De bírja a gyűrődést, remekel a levezénylések alatt. Jár a piros pont érte! Harsányi Leventére már ennyi jót aligha tudok leírni. ’90-es években élte fénykorát, mára már az MTVA kiégett embere. Fiatalabb tehetséget kellene helyére tenni. Nem jutottak eszébe a frappáns beszólások, erőltetettnek érződött a párbeszédeinek többsége, amikor a stábszobába (vagy hova) kapcsolták be a nézőket. Szóval sok köszönet Csillának, mert nélküle nehéz lenne a végig nézése.
Jó a statisztikagyűjtés, de mit érünk el a dicsekvéssel? A műsor elején szóba került, hogy még Ausztráliából kaptak érvényes SMS-t, azonban 2015-ben már nem itt kellene tartanunk, hanem ott, ahol a kereskedelmi tévék, azaz legyártunk egy olyan alkalmazást, amivel bárki bárhonnan adhat le tökingyen voksot. Sokkal több embert tudunk inspirálni a véleményezésre, sőt a műsor nézésére is! Speciel én sose fogok küldeni egy SMS-t se, mert már ott tartok, hogy „mi az az SMS”?! Haladni kellene a technikával. Másfelől, az alkalmazás adott, hiszen létezik app A Dalra is, de ne kössük már pénzhez a voksot. Itt jön elő az, hogy melyik előadónak nagyobb a rajongói tábora. Egy unszimpatikusra úgy se küldök PÉNZÉRT pontszámot. Vagy csak beszűkült a nézőpontom?
Jövő héten folytatódik a középdöntővel a mezőny. 18 dal jutott be. 15 ebből simán, a maradék hármat pedig a nézőt szavazták be, ahol a Spoon, a New Level Empire és a Karmapolis kapott helyet. Fentebb pont arról beszéltem, hogyan lehetne a zsűritagoknak még több teret adni, nos, ezt lehetett volna mellőzni. 15 dallal is simán eléltek volna. Mindegy! Haladjunk, akkor is majd írunk a változásokról. Elsőre tetszett is, meg nem is A Dal. Szó szerint érződik rajta a közszolgálati érának jelenléte. Oly annyira… na jó, inkább továbblépek.
Miért érdemes nézni és szavazni? Ha egy jó okot akarnék kiemelni, akkor, az nem más lenne, mint hogy tényleg a legjobb dal kerüljön ki Bécsbe. Szóljon 2015 rólunk Európában. Csináljuk meg szakáll nélkül. Ha tippelnem kellene, ki lenne a legalkalmasabb, akkor egyértelműen Boggie-t küldeném ki, nem pedig a Spoon-t… Hagyjuk már. Vigaszágon úgy is elköszönünk tőlük.
(Fotók: MTVA/Penziás Nikolett)
