Annak idején nagy kedvencem volt a Cartoon Network műsorán futó Ben 10, hiszen egy könnyed, laza témakört boncolgató animációs sorozatról van szó, amely amellett hogy morális kérdéseket felszínesen súrolva próbálja tanítgatni az ifjabb korosztályt, rendkívül látványos elemekkel is operál. A maga nemében tehát fogyasztható darab a széria is, így nem meglepő, hogy a csatorna feldolgozást készített belőle. Az utolsó léghajlító sikerén felbuzdulva élőszereplős tévéfilm készítésébe vágtak bele a készítők, és valamikor november végén adásba is került a produkció. Míg azonban nagy valószínűséggel az előbb említett M. Night Shyamalan által rendezett mű nagy sikert fog aratni a mozikban, az Alien Swarm mindössze a 10 évesek fantáziáját és kalandvágyát mozgatta meg.

Igazán furcsa képekkel nyitott a film, hiszen egy zöld izomautó elsuhanó képeit nézegetve kezdődött a produkció, majd rögtön a mély vízbe hajítottak minket a készítők. Nem győzhettük kapkodni a fejünket, hiszen olyan gyorsan zajlott a cselekmény, azonban a meglepő az egészben az volt, hogy az adrenalin szintjét egy átlagos nézőnek kicsit sem emelte meg. Első sorban ott rontották el az egészet, és mint tudjuk minden a bevezetés minőségétől függ, hogy egy mondatnyi prológust sem kaptunk, ez pedig óriási hiba. Tekintve, hogy a mesét élőszereplős változatba ültetni soha nem könnyű, az átállás is nehéz lehet a széria rajongóinak, habár a szinkronhangok nagy részét megtartotta a Cartoon. Az újonc nézőközönségnek sem kedvez ez a megoldás, ugyanis hiába beszélnek nekünk a szerelőkről, meg mindenféle múltbéli történésekről, úgysem leszünk képben.
Sebaj, a történések haladtak tovább zavartalanul és az eszement, gyatra színészi játékkal tarkított képsorok láttán nem kárhoztathatunk senkit, aki kinyomta a készülékét 10 perc elteltével. Van abban valami irónikus, amikor egy óriási labdaccsal kell harcolnia a főhősnek, ehhez pedig előveszi a legdurvább Godzilla-jelmezét. No igen, a címszereplőnek, azaz Bennek van egy földönkívüli órája, amely a fiatalember kezén ragadt, így keserítve vagy könnyítve meg annak életét. Eddig a percig is kérdéses, hogy a badass karakternek szánt Kevin mégis mit keresett a csapatban, hiszen amikor a mesében utoljára láthattuk, a kis csapat egy űrhajó fedélzetén lőtte ki úgy, hogy meg ne álljon a következő galaxisig. Számos foltot hagyott tehát a film, azonban az átváltozások és a lények kinézetei helyenként jól eltaláltak voltak, de a kisiskolásokat kellene erről inkább kérdezni.
A poén kategóriában mozgó cselekményt tehát szánalmas színészi játék spékelte meg, így egy fogyaszthatatlan, épeszű ember számára nem ajánlott alkotást hozott nekünk össze a Cartoon Network. A célközönség persze nem a felnőtt korosztály volt, így nem kárhoztathatjuk őket annyira, mégis fejcsóválva kellett konstatálnunk, hogy ezt így nagyon elrontották. A sorozatban szerencsére sokkal több potenciál rejtőzik, így érdemesebb azt elkezdeni nézni, az Alien Swarm ugyanis elszomorítóan gyenge lett.
Jobban belegondolva akkor lett volna valami értelme az egésznek, ha hőseinket késő ’20-as éveikbe helyezték volna és úgy szemesülhettünk volna jövőjükkel, hiszen az animációs szériában is azok voltak a legütősebb és érdekfeszítőbb epizódok, amelyek során az idős Bennel találkozhattunk. Összességében tehát az egyik legfelejthetőbb tévés produkció amit eddig láttam, így pedig a 2/10-es pontszámnál többet nem érdemel. Mindenesetre ha valakinek van egy jóval kisebb testvére, nos neki bátran ajándékozhatja, máskülönben persze szigorúan tagadja le mindenki, aki megnézte. Jómagam is láttatlanban írtam a kritikát.