Kegyetlen napon vagyok túl. Elkezdődött a fősuli. Első héten muszáj minden órára bekukkantani, megtudni mi a felállás, viszont jövő héten kicsit megritkítjuk, akarom mondani szellősebbé tesszük az egészet. Több időm lesz a blogolásra, azonban addig marad a napi ingadozás, részemről mindenképpen.
Annyira még sem volt elkeserítő a helyzet, hiszen csak eljutottam a Beverly Hills 90210-remake megnézésére. Volt már veletek olyan, hogy másfél órás pilotot három alatt néztetek meg? Velem igen, sőt pont nála. Nem aludtam el rajta, inkább csak az ismeretség, a hajtás vette el a sorozatnézésre félre tett szabadidőmet. Első nézésre deja vu érzés kapott el. Lentebb részletezni fogom, melyik sorozatokat jutatta az eszembe, viszont nem okozott csalódást. Ezt bizony nézni fogom, ha már a Gossip Girl pótlását jegelésre ítéltem.

Mielőtt belevágnám a gondolatmenetembe, tisztázzuk az eredeti koncepcióhoz való kötödésem. Pár hónapja, talán egy éve is lehet, a TV2 műsorára tűzte. A BH90210-ből nem kell látni egyetlen egy részt sem, hogy tudjuk miről szó. Annyira kultsorozat, hogy az idő múlásával nincs olyan ember, aki nem hallott volna róla. (Kicsit túlzás kijelentésem, mivel ha egy etióp kisfiút kérdeznénk, akkor találnák nem egyet.) A felállás hasonló a Dallas-éhoz. Innen-onnan biztos valami a fülünkbe jutott. Az eredetiből, ha láttam 10 epizódot, akkor sokat mondok, hol ott gyermekkorom egyik tini kedvence volt.
Előzetes ismeretek hiánya ne hozzanak senkit se zavarba, mert remake-ről van szó, azaz feldolgozásról. Az alapkoncepció adott, csak éppen a fűszerezésen kellett valamit alakítania a THE CW-nek, de azon se sokat. Elsőként kellenek jó szereplők, no meg a tipikus Beverly Hills, ahol mind megtalálható a gazdag-, mind a szegény körzetek. Sokunk hozhatta a fogát, mi a frásznak kell feléleszteni egy ilyen sorozatot, de ne ítélkezzünk úgy, hogy nem láttuk a kínálatot. Míg nem láttam saját szememmel, addig nem olvastam utána külföldi fórumokon, miképpen vélekednek a sorozatdaráló fanok. Sőt még mindig nem olvastam tovább, mert saját lelkivilágomban minden a helyén van.
Szóval az alapkoncepciójánál jártunk. Egy család fogja magát és Kansas-ből visszatérnek a fényűző Beverly-be, ahol korábban éltek. A csavart a nagyi hozza meg, hiszen hozzája költöznek. A gyerekek mennek a suliba, ahol pár régi arc mellett ismerkedniük kell az újakkal, míg az apuka lesz az iskolafeje, azaz az igazgató, aki jól megleckézteti a milliomos palántákat, valamint az ellustult tanári kart. – és kb. ennyi az egész.
Fentebb említést tettem a felhozatalra, a deja vu felállásra. Beverly eszméletlen jó hely. A készítők próbálták megragadni a legszebb helyeit. Sikerült, élőbe kellene látnom, nem sorozat vásznon. Ekkor ugrott be elsőként a Hidden Palms-feeling. A sok pálmafa az utcákon egyből őt jutatta az eszembe. (Szintén CW-s produkció, sajna törölték, de egyben lezárták a sztoriját.) A másik a Gossip Girl-feeling volt. Amikor Annie és Dixon megérkezett a suliban az a tipikus GG-felállás fogadott minket. Mindenki kocsival, nem is akármilyennel jár suliba, nem beszélve a párszáz dolláros rucikról, amiket a vaskos bankkártyákról hagynak ott az üzletekben. A csajok jellemében ott van a nagymenő stílus, a kiközösítés, ha netán valamiért kitűnnek. Legvégül a titkok mellett a képmutatásra hívnám fel a figyelmeteket. Bárki bármit mond, jól összehozták az egészet.

Szereposztást sokan fikázzák. Nem csatlakozom közéjük. Hiába kicsit „fogacsi” Shenae Grimes (Annie), nagyon jól csinálja a dolgát. Tristan Wilds-re (Dixon) sem fogok panaszkodni. Oltári nagy arc, viszont tudjátok mi fogott meg a legjobb? Kettőjük testvéri kapcsolata. Lehet pihenten néztem, de alakításukra egyszerűen nem tudok panaszkodni. Mondhatnám azt is, hogy egyik ismerősömet jutatja eszembe Annie. Rob Estes, mint igazgató úr, otthon családfő alakítása szintén makulátlan. Nem beszélve arról a sok titokról, amik kiderülnek róla. És ki aranyozza be mindezt? Hát Jessica Walter, a nagyi, akitől az agyam eldobtam. Őrületes, milyen szövege van az öregnek. Fel tudja dobna a legelpuserált helyzetet is. Már csak miatta megéri belekukkantani.
Nem mondom azt, hogy perfect lett, mert a sok jó ellenére akadtak olyan helyzetek, amelyeken majd szétuntam a fejem. Szerencsére ezek eltörpülnek az egész mellett. Iszonyatosan erős track list-tel rendelkezik. Egyes sorozatoknál észre sem veszem, mikor hangzanak el, viszont itt dögig vannak. Öt percenként egyre mindenképpen tessék számítani és nem is rosszakra. A végére összegyűjtöttem őket. Lehet csemegézni belőlük.
Ezt bizony eltalálta a THE CW. Jól nyitott, de holnap este okosabbak leszünk. Kíváncsian várom miképpen teljesített a folytatással. A remake miatt sokan neveztek be rá, de kérdés mennyit sikerült ebből megtartaniuk. Az első évad fináléjával lehet számolni, mert tényleg erős kezdést produkált, mind sztoriban, mind alakításban, mind nézettségben. Ha netán valakinél nem került volna fel a listára, akkor itt az ideje. Félre teszem a rossz pillanatokat, akkor csukott szemmel megadnám neki a full pontszámot, de nem szabad ilyent csinálni…
Track list:
“Viva la Vida” – Coldplay
“Don’t Let Me Fall” – Lenka
“Time To Pretend” – MGMT
“I Am The Very Model Of A Modern Major General” (from The Pirates Of Penzance)
“California Bound” – Carolina Liar
“Wannamama” – Pop Levi
“You’re Gonna Go Far, Kid” – The Offspring
“What You Got” – Colby O’Donis
“Shut Up And Let Me Go” – The Ting Tings
“Whee Doggie Banjo Bit” – Billy Lee Cox
“Mama Who Bore Me” (from Spring Awakening)
“Pot Kettle Black” – Tilly and the Wall
“Beat Control” – Tilly and the Wall
“Chasing Pavements” – Adele
“Last Day Of Your Life” – Glass Pear
“Coming Home” by The 88
“Try It Again” by The Hives
“Touch Me” (from Spring Awakening)
“Never Gets Enough” by Luscious Redhead
“Young One” by Mackabella
“Great DJ” by The Ting Tings
“Live Forever” by Brendan’s Band
“Lucid Dreams” by Franz Ferdinand
“Gravity” by Luscious Redhead
“Come Out Of The Shade” by The Perishers
“Shake It” by Metro Station
“Outlaw Mix 2” by Astronaut On Vacation
“Let It Rock” by Kevin Rudolf & Lil Wayne
“I’m Yours” by Jason Mraz
“Ain’t We Famous” by Brendan’s Band
“Daydreamer” by Adele
“I Always Knew” by Jem