Bejelentett műsorrend: ABC | CBS | Fox | NBC | The CW

Napi leosztás: hétfő | kedd | szerda | csütörtök | péntek | vasárnap

Ha szerda kerül szóba az amerikai tévézésben, akkor egyből az ABC-re és a 8 évvel ezelőtti reformja ugrik be, amikor elindított a szitkomblokkját a Modern Family-vel és a The Middle-lel. A többiek azóta kihulltak, ezért se említeném őket. 2016-ban hoztak egy merész döntést házon belül, még pedig egyiket átköltöztetik keddre, hogy valami hasonlót tudjanak elénk tárni a 2016/17-es idényben. Nyilván kell a megfelelő felvezetés az újoncoknak, ezért okosan építkeztek. Ezzel szemben van biztonsági játékos is a CBS személyében, ami teljes egészében másolta a 2015/16-os őszi szerdáját. Semmit se változtatott, mert szerintük minden a lehető legnagyobb rendben van.

A 20 órás blokkban tehát az ABC változtatott. A The Goldbergs-et félórával korábbra hozták, hogy a Speechless-nek megfelelő felvezetést adhasson. A kihullott The Mysteries of Laura helyére az NBC a Blindspot-ot hozza, ami a tavalyi év egyik legbeszéltetősebb drámájává érett. A Fox a Rosewood egykori szlotjára a Lethal Weapon-t teszi, mert szerintünk a CBS-es Survivor nem ellenfelük. Szerintem sem! Érdekes húzás ez is, hiszen tavaly is újonccal vezette fel az Empire-t a 21 órás blokkban. Idén se lesz ez másképp. A The CW folytatja a biztonsági játékát, azaz erős veteránjai mögé teszi az újoncait. Most az Arrow-nak kell gondoskodnia az egyikéről.

A 21 órás timeslot már merőben több „konfliktust” szülhet. Dehogy! Folytatódik a párbaj, hogy a Fox-os Empire vagy az ABC-s Modern Family tud több fiatalt leültetni a tévéképernyők elé. Nyilván ez a harc már eldőlt, hiszen ha tavalyi mutatókat vesszük alapul, akkor 4.42 vs 2.56 az állás. Simán odaveri az egykor tündöklő komédiát. A szlotban három konstans tag is helyet kap: az Empire, a Law & Order: SVU és a Criminal Minds. Velük kell megmérkőznie a Frequency-nek – persze csak képletesen, mert nincs sok esélye.

A 22 órás blokkban sincs sok változás. Az elkaszált Nashville timeslotjára kerül az ABC nagydurranása, a Designated Survivor, aminek a Chicago PD-vel és a Coda Black-kel kell versengenie. Tippre nem lehetetlen a küldetés. Ezt a szlotot az újoncnak adnánk.

Így állunk. 16 sorozat közül 9 ugyanott van, mint tavaly. 7-ből mindössze 3 visszatérő került más helyre, a többi az újoncok száma.

Őszi műsorrendje a szerda estéknek:

20:00-tól:
The Goldbergs – 4. évad (ABC)
Survivor – 33. évad (CBS)
LETHAL WEAPON – 1. évad (Fox)
Blindspot – 2. évad (NBC)
Arrow – 5. évad (The CW)

20:30-tól:
SPEECHLESS – 1. évad (ABC)

21:00-tól:
Modern Family – 8. évad (ABC)
Criminal Minds – 12. évad (CBS)
Empire – 3. évad (Fox)
Law & Order: SVU – 18. évad (NBC)
FREQUENCY – 1. évad (The CW)

21:30-tól:
black-ish – 3. évad (ABC)

22:00-tól:
DESIGNATED SURVIVOR – 1. évad (ABC)
Code Black – 2. évad (CBS)
Chicago PD – 4. évad (NBC)

A tavalyi évadtálagok:

Érdekesség kedvéért összegyűjtöttem, hogy miként hoztak a 2015/16-os szezonban a keddre került visszatérők. Akadnak olyanok, amik másik napról jöttek át, ezt tartsátok szem előtt.

Modern Family (ABC – S7) – 7.918M; 18-49-ben: 2.56
The Goldbergs (ABC – S3) – 6.602M; 18-49-ben: 2.02
black-ish (ABC – S2) – 5.848M; 18-49-ben: 1.78

Survivor (CBS – S31) – 8.881M; 18-49-ben: 2.09
Criminal Minds (CBS – S11) – 9.011M; 18-49-ben: 1.79
Code Black (CBS – S1) – 7.114M; 18-49-ben: 1.27

Blindspot (NBC – S1) – 6.922M; 18-49-ben: 1.83
Law & Order: SVU (NBC – S17) – 6.895M; 18-49-ben: 1.60
Chicago PD (NBC – S3) – 6.881M; 18-49-ben: 1.55

Empire (Fox – S2) – 11.463M; 18-49-ben: 4.42

Arrow (The CW – S4) – 2.489M; 18-49-ben: 0.94

Az operatőrök céhének is van éves díjkiosztó-gálája, ami az American Society of Cinematographers Awards néven létezik immáron 29 éve. Nyilván ez az a szakszervezet, amit a legkevésbé figyelnek a kritikus szempárok. Én azért próbálok ráfókuszálni, hobbifotósként meg pláne, hiszen ha bevágnak nagytotálokat, vagy éppenséggel olyan kameraállásokat, amik cseppet sem hétköznapiak, azokra külön fel szoktam hívni a figyelmetek. Másrészről, szerintem az ilyen húzásokkal nagyon színesíteni lehet az amúgy egyhangúnak tűnő ötleteket.

Ne térjünk el a tárgytól. Februárban megtörtént az eredményhirdetés. Mindössze két kategóriáról van szó, ugyanis egyszerűsítettek az előző évekhez képest. Ez persze nekünk jó, illetve a WGN America-nak, mert élete első sorozatdíját bezsebelték. Hogy mivel? Az a tovább mögött kiderül!

Tovább…

Az Emmy és Golden Globe árnyékában futó céhek díjátadói továbbra sem örvendenek nagy népszerűségnek, holott egy sokkal kritikusabb közösség dönt a díjazottakról. A szakszervezeteknél ugyanis házon belül történnek az események. Az operatőrök részlegének díjátadója az American Society of Cinematographers Awards, melynek jelöltjeit a hónap első felében hirdették ki. A változás az előző évekhez képest annyi, hogy eltűnt az egyórás és a félórás külön kaegória, helyette pedig érkezett a „legjobb sorozatepizód”. Ez a komédiáknak kevésbé jó.

Jonathan Freeman neve sokunknak lehet ismerős. Ő igazi veterán az ASC Awards történelmében, ugyanis 8 jelöléssel rendelkezik, melyből négy darab ért be díjjá: tavaly a Game of Thrones-szal, tavalyelőtt és 2011-ben a Bordwalk Empire-rel, míg 2005-ben a Homeland Securuty-vel. (1998-ban a Prince Street-tel, 2000-ben a Strange Justice-szal, 2003-ban pedig a Taken-nel próbált díjat szerezni, mind hiába.) David Stockton se ismeretlen, hiszen 2009-ben az Eleventh Hour-rel szerzett szobrot, míg az Alcatraz-zal (2013), a Chase-zel (2012) és a Nikita-val (2011) csak jelölést.

Akadnak persze újonc nevek is, mint P.J. Dillon (Vikings), Richard Rutkowski (Manhattan), Theo Van de Sande (Deliverance Creek) vagy Fabian Wagner (Game of Thrones), akiknek az idei jelölésük az első az ASC Awards-ök történelmében.

A kihirdetésre 2015. február 15-én kerül sor, idén lesz a 29. alkalom. Akit érdekelnének az előző évek történései, azok ide klikkeljenek, míg akiket a jelen mozgat, azok a tovább mögé!

Tovább…

Számos díjátadón végig mentünk az elmúlt 2 hónapban, de még mindig nem érkeztünk a végére. Holott csak jelöltek listáját dolgozzuk fel. Most a díszlettervezőkön a sor, avagy a Costume Designers Guild, rövidebb nevén a CDG díjátadóján. Ez ismét egy mellékvágányon futó és alacsonyabb népszerűségnek örvendő díjátadó, pedig fontos szerepet tölt be a kosztümös szekcióban. Országos csatornákra annyira nem is nagyon jellemező a jelentősége, inkább a kábeles frontra, valamint a brit tévés piacra – de ők itt nem játszanak nagy szerepet amerikai fronton.

A ránk eső kategóriák száma elég elenyésző. Azt is megmerném kockáztatni, hogy náluk a legkevesebb. Mindössze három részleg kap helyet. A „legjobb tévésorozatnál” a Netflix tűnik a legnagyobb esélyesnek a politikai mivolta miatt, a „legjobb fantasy/korű produkció”-nál viszont már nincs ennyire kézenfekvő helyzet. A búcsúzó Boardwalk Empire, a szexet kutató Masters of Sex, a veterán Mad Men mellett a Game of Thrones is nagy esélyes. Fogalmam sincs, melyik érdemelné meg a leginkább, de az biztos, hogy jó helyre fog kerülni.

Jelölés számban az HBO vezeti a tabellát 5 jelölésével, melyet a Showtime követ 2-vel, a többi csatorna pedig eggyel próbálja csorbítani a csatorna sikerét. Akit érdekelné, hogy az előző években miként alakult a CDG Awards, azok ide klikkeljenek, akik inkább a jelenben élnének, azok a tovább mögé.

Tovább…

No One Goes Quietly

De nem ám, főleg ha ennyire gyér minőségű final season választja el kedvenc avíttas anti-hőseinket a búcsútól. Attól a búcsútól, ami már odaát vasárnap óta lepörgött lemez, ettől függetlenül viszont mégsem hallani az egyöntetű kritikusi hozsannát. Jelzem cseppet sem véletlenül, ugyanis Terence Winter korhű gengszterdrámája valamiért sosem tudott felnőni az elé támasztott elvárásokhoz. Ettől függetlenül minőségi darab, relatíve kidolgozott karakterekkel, akik maradéktalanul képesek visszaadni a korszellem általános velejáróját, a brutalitást. A kvázi házi rendezővé avanzsálódott Tim Van Patten pedig játszi könnyedséggel hozza azt a cseppet sem hétköznapi képi világot, amit még anno a pilot kapcsán Martin Scorsese prezentált a nagyközönség felé.

A hiba tehát nem a kivitelezésben vagy esetlegesen az alapanyagban keresendő, hanem sokkal inkább az alapoknál, vagyis a script-ben. Akármennyire is dívik ajnározni a Winter – Korder írópárost bizony ez folyamatosan érezhető minőségvesztés és az egyre fajsúlyosabbá váló nézői apátia mégis csak az ő rovásukra írható. A történetvezetés bosszantóan darabos, rengeteg felesleges karakterrel operál, de a Game of Thrones-szal ellentétben itt az alkotók nem képesek fajsúlyos mondanivalóval és karakterjegyekkel felvértezni a szereplőiket. Emellett döbbenetes a kreatív űr tátong egyes évadok közt, melyet rendszerint önismétléssel vagy kendőzetlen brutalitással kénytelenek palástolni. Ezek után merje még valaki azt mondani, hogy az öncélúság nem süt a sorok közül. És bizony ez meglátszik a nézettségi mutatókon is!

• 1×01 – 4,81M
• 1×12 – 3,29M
• 2×01 – 2,91M
• 2×12 – 3,01M
• 3×01 – 2,89M
• 3×12 – 2,73M
• 4×01 – 2,38M
• 4×12 – 2,18M
• 5×01 – 2,37M
• 5×08 – 2,33M

Hazai viszonylatban még 2 hét van a fináléig, de személy szerint már most borítékolom a keserű szájízt a finálét követően. Egyszerűen ennek a sorozatnak nem szabadott volna megragadnia ezen a szinten, anno sokkal több volt benne. Vagy legalábbis sokkal többet véltünk felfedezni benne. Ettől függetlenül Winter még meglephet minket, sőt titkon még van egy ilyen tudatalatti mantrám is.

Tovább…

Ma. 21:00-tól az HBO műsorán: Terápia – 2×01.
Ma. 21:05-től az RTL Klub műsorán: Celeb vagyok, ments ki innen! – 4×01.
Ma 21:30-kor az HBO műsorán: Boardwalk Empire – sorozatzáró epizód

A 3. szériáját a Celeb vagyok, ments ki innen! című reality-nek Erdei Zsolt nyerte a nézők szavazata alapján. Volt egy kisebb, pár napos szünet, azonban este folytatódik – szinte megállás nélkül – a menet a 4. etappal, ahol Hevesi Krisztina, VV Baukó Éva, Aleska Diamond, Bárdos András, Cooky, Bunyós Pityu, Pars Krisztián, Nyertes Zsuzsa, Molnár Andrea és Puskás Peti kapott helyet. Nézni fogjuk őket is? Noná!

Ha pedig valaki inkább a minőségre szeretné a hangsúlyt fektetni, akkor az HBO-ra váltson, mert folytatódik a Terápia a második évaddal. Lesznek új karakterek, lesz ismét miről beszélni. Előre várom már, hogy kinek, melyik lesz a kedvenc napja.

Plusz ne feledkezzünk meg arról sem, hogy tegnap este végleg leköszönt az HBO képernyőjéről Terence Winter gengszterdrámája a Boardwalk Empire, melynek feliratos verziója a szokásokhoz híven egy napos csúszással idehaza is képernyőre kerül. A szinkronos verzió olyan 2-3 hetes lemaradásban van.

Valami kezdődik – ezt érezteti a vasárnap. A Fox belekezdett az American Dad 10. évadjába. Egyből két részt kaptunk, amelyek elmaradtak a tavalyi mutatóktól. A 9×01-es rész úgy, hogy a 8×01-hez képest 20%-ot csökkent 5.23 millióval futott. Most a 3 milliót sem sikerült teljesítenie. Nem akarok felelőtlen kijelentést tenni, de ha tippelnem kellene, akkor összehozta all-time-ban a legnézetlenebb epizódját, ugyanis a 9×21-es zárást is 3.881 millióan követték nyomon, míg a 18-49 évesek körében 2.0-ás demó született. Az Unforgettable a tavalyi évadzáróhoz képest megint csak alul teljesített, hiszen akkor 7.262 milliót produkált.

A kábeles éránál a The Strain még mindig közönségkedvenc. Tartja magát stabilan 2 millió felett, így nem is volt kérdéses a sorsa. A Manhattan megroggyant némileg, de a WGN America-hoz képest kimagaslóak a mutatók.

A briteknél most nem volt az X Factor-nak ellenfele, így tudott is érvényesülni és nyerte is a napot úgy, ahogy annak lennie kellett. A The Village beállt 3-4 millió közé. Ez a BBC One-t nézve átlagon aluli teljesítmény. (Részletek a tovább mögött.)

Tovább…

Az NBC megint belenyúlt a tutiba. Szezonkezdés tekintetében a Sunday Night Football meccseivel biztosan feltornássza a mutatóit. Az lenne a szép, ha alapvetően 8.0-ás demót tudna szállítani a sorozataival. A CBS és a Fox két újdonságot szállított, hiszen előbbinél a Reckless hozott gyalázatosan gyenge számokat, míg utóbbinál az Utopia című reality bukott el, bár ezt így még nem jelenthetjük ki, minden esetre alacsonyak a felvezetéshez képest azok a nézőszámok.

A kábeles szekcióban a Boardwalk Empire nyerte a 18-49 évesek körében lezajlott meccset, ahol 0.88-as demóval tudott érvényesülni. 2 millió felett hozott, bár messze a fénykorától. A The Strain viszont akár még az évadvégére meg is szorongathatja, mert minimálisan maradt el az HBO-s nagyágyútól. A WGN-en a Manhattan félmillió nézőt se mozgat már.

A briteknél ismét összecsapott a két nagy rivális. Ha műsoron a Strictly Come Dancing, akkor a The X Factor-nak esélye sincs. Most se történt másképp. Az ITV folytatta a The Suspicions of Mr. Whicher-t, ami felvezetőjéhez képest alulmúlta magát. (Részletek a tovább mögött.)

Tovább…

Ma. 22:00-tól az HBO műsorán: Boardwalk Empire – 5×01.

Terence Winter sorozata a Boardwalk Empire anno igen csak szépreményű próbálkozásnak ígérkezett az HBO részéről. Aztán ahogy teltek az évek és szaporodtak az évadok szép lassan bebizonyosodni látszott, hogy fű alatt a kutya nem kíváncsi a korabeli gengszter drámára. Az ajnározó kritikák éppúgy elmaradoztak, mint a kötelező díjazások vagy a remek nézettségi mutatók. Mindez a 4. évadra olyan mérvű mélyrepülést eredményezett, hogy szabályosan már kín volt követni a szériát. Szerencsére a vezetőség időben kapcsolt és az 5. évaddal (csonka) szépen lezárják a Winter kreatív vergődését.

Ha okoskodó akarnék lenni, akkor valamilyen szinten már sejteni lehetett, hogy az erősen csúcsra járatott 3. évados mércét nagy valószínűséggel nem tudják meglépni a készítők. Azonban ennyire olcsó, hatásvadász elemekkel operáló és amúgy bosszantóan felemás minőségű évadról álmodni sem mertem. A 4. évad újfent felért egy reboot-tal, csakhogy ezúttal nem változott semmi. A közhelyes status quo-t talán egy kissé megbolondították, de csak olyan mértékben, hogy a hatalmi machinációkra terjedjen ki. Éppen ezért az írói önismétlés, mint olyan totálisan elkerülhetetlenné vált. Nem egy nagyobb történeti- vagy karakter szálat húztak fel egy, az előző évadokban már látott sémára. Az egyre inkább terebélyesedő sophmore slump éreztette a hatását, az egységes, mindent átfogó átívelő szál hiányában inkább neves egyszerűséggel szétdarabolták a történéseket. Az így keletkezett tucatnyi karakterdráma ugyan minőséginek mondható, de ugyanez az őket összetartó kohézióról már korántsem elmondható.  Sőt, igazából a többségük totálisan felesleges volt az évad szempontjából, mivel szinte sehogy (Gilian szerelmi kálváriája, Harrow érzelmi megvilágosulása, Margaret új élete) vagy csak immel-ámmal (Chulky trónfosztása, Eli családi idillje, Eddie vesszőfutása) kapcsolódtak a fő csapásirányhoz.

A legfájóbb pont viszont mégiscsak a mellékszálak látens dilettantizmusa. Most komolyan, ennyire karakteres alapanyagból, hogy lehet, ilyen sablonos lefest főzni? Mind a Chicago-i, mind a New york-i történésekkel látványosan nem sikerült mit kezdeni. Igazából egy szintre kerültek a női mellékalakokkal, akik már eddig is a sorozat kakukktojásai voltak. Ehhez rögtön tegyük hozzá, hogy az eddigi bevált rutinnal szemben most karizmatikus főgonosz nélkül maradtunk. Helyette ezt a posztot is feldarabolták a készítők, hogy a totális önismétléssel némi korrekciót vigyenek a sablonosságba. Jeffrey Wright önelégült Narcisse-a csak halovány utánzata volt Bobby Cannavale karizmatikus badass Gyp Rosetti-nek, míg Brian Geraghty esetében egyértelműen a korai mindenre elszánt Van Alden-t kívánták az írók majmolni. A vicc az egészben, hogy a semmiből feltűnő Erik LaRay Harvey egyszeri random karakterszínészből erősebb badass karaktert (Dunn) tudott a képernyőre pakolni, mint a már említett páros. És ha ez még nem lett volna elég a borzasztóan lassú és széttagolt történetvezetést jobbára teljesen jellegtelen, rutinszerű dialógusokkal töltötték meg jobb esetben. Amikor meg elfogyott az írói zseni jöhetett az öncélú néger filozofálgatás és némi hevenyészett korabeli társadalomi reflexió. Ezután merje még valaki azt mondani, hogy nem totálisan kifacsart és egysíkú az egész évad!

Szerencsére a korrekt korabeli hangulaton és kidolgozáson túl (szegény Tim Van Patten erőn felül teljesített) a fajsúlyos színészi játék is megmaradt. Bár azt kétségtelenül el kell ismerni, sokak már csak a velős rutinból vegetáltak. Kiváltképp igaz ez Steve Buschemi, Michael Shannon vagy épp Shea Whigham esetében. Félreértés ne essék, hozták a kötelezőt, de egy mondattal se többet, ami főszereplők esetében azért mégis csak elvárható lenne. Kiváltképp csalódást keltő húzás ez Shannon esetében, mivel Van Alden (erősen fanfavorit gyanús) karakterét végre előtérbe helyezték. Ha mindenképpen ki kéne emelnem valakit, akkor az Michael Kenneth Williams lenne, aki Chalky White személyében villantott egy hatásosat. A sorozat pályafutása során már több lefelé ívelő karriert megcsodálhattunk, de Chalky hattyúdala valahogy mégis több volt az eddigieknél. No és persze, ha már hattyúdal, akkor jár egy utolsó dicshimnusz Jack Huston-nak is, aki Richard Harrow-ként a finálét a 2. évados emocionális magasságokig emelte. Kár, hogy az öntömjénezően fennkölt halál most kevésbé tudott javítani az összképen. Ha viszont valakit mindenképpen hiányolni kell a folytatásból az mégsem Harrow lenne, hanem Eddie a komornyik. Anthony Laciura alakításában most tényleg benne volt minden, amit ebből a karakterből ki lehetett hozni és még a búcsúja is stílszerűre sikeredett.

Vendégszereplők terén ismételten kitett magáért a sorozat, habár emlékezetes alakítást Jeffrey Wright kivételével talán senki sem tudott letenni az asztalra. Ron Livingston inkább csak Gilian történetének adott némi értékelhető formai aspektust, míg Patricia Arquette esetében ugyanez Nucky magánéleti kikacsintásánál keresendő. Brian Geraghty és Eric Landin meg inkább tűntek civakodó tejfelesszájú kisiskolásnak, mintsem a formálódó FBI első embereinek.

Hmm… valahol erre szokás mondani, hogy a kevesebb több lett volna és sajnos a 4. évad esetében ez hatványozottan igaz is. És akkor most ebből a durván veszettnek tűnő helyzetből kellene a készítőknek felállni egy csonka évad során elvarrni a millió-egy függőben lévő szálat és valami ívet adnia a történésekre. Azt kell, mondjam majdhogynem lehetetlen még egy ilyen rutinos készítői gárdának is.