BONDiNG – az első évadról…

 
Beküldte: Kanyecc 2019 May 26, 23:29-kor a(z) kritika témába.

Elég sok szó esik mostanság a Netflix-ről. Már komolyan azon agyalok, hogyha egyszer abbahagyom a blogolást (úgy sem!), de mégis csinálni szeretnék valami hasonlót, akkor indítok neki egy külön alblog féleséget, ahol csak az odaérkező produkcióról lesz szó. Higgyétek el, napi rendszerességgel lehetne foglalkozni a streaming szolgáltatóval, mert annyi mindent hoz hetente, hogy bármelyik országos tévécsatorna megirigyelhetné. Nem is csoda, hogy ekkora a válaszvonal a konkurenciához képest, amik sehol sincsenek hozzá viszonyítva. Jó, könnyű helyzetben van olyan téren is, hogy már szinte globális érkeznek az újdonságok. A Bonding különlegessége mondjuk másban rejlik, szerintem: az epizódok hosszában, hiszen csak 13-17 perces részekkel operálnak, amik annyira jóízléssel fogyaszthatók, hogy el nem tudom mondani… Azért mégis megpróbálkoznék!

7 részről beszélünk, ha a legmerészebb hossztartománnyal számolunk, akkor is maximum 2 órányi szórakozás kapunk, mint egy mozifilm keretében. Nem túl sok! – mondhatnátok, de pont elegendő, mert olyan témával foglalkozik, amit 40 perces felosztásban lehet, hogy már ennyire nem kedvelnék. Nah, meg átmenne az egész vontatott be. Most nem le akarom minősíteni Rightor Doyle-t, akinek a nevéhez kapcsolódik a komplett 1. évad írása és rendezése, de azért éreztem azt az utolsó résznél, hogy már nem tudott olyan minőséget szállítani, mint korábban. Olyan összecsapott lett a zárás, vagy csak inkább a különc mivoltával eltért az előzőktől?! Nehéz megmondani, mert mindkettő igaz tény lehet, mégis úgy éreztem, hogy olyan fogszívós az egész, pláne úgy, hogy közben még nincs döntés a jövőjét illetően.

Az előző részek viszont kisebb hibákkal, de nagyon szerethetők. Vendég vonalon se érzem a csorbulást, mert D’Arcy Carden és Eric Berryman annyira jó házaspárt tesz le az asztalra, hogy mindig elkap a mosolygás, amikor feltűnnek közösen vagy éppen csak egyedül egy-egy jelenetben. Úgy itt alakítja a férfi tag azt a karaktert, akinek az a fétise, hogy szereti, ha csiklandozzák. Azt azért hozzátenném, hogy előbbi a Barry-hez képest szerethetőbb figurát formál meg – de még a Broad City-ből is ismerhetitek, nekem kimaradt az ottani vendégszereplése. Kevin Kane, aki a tanárt formálta meg elfecsérelt szerepkört kapott, többet ki lehetett volna hozni belőle, kicsit ostobának éreztem a leépítését.

A jövőjére nézve azért akadnak szálak, amikre lehet építkezni. Egyrészről, a fináléba behoztak egy olyan ügyfelet, akin csak csodálkoztam, hogy ilyet még sose fogott ki May úrnő. Másrészről, a két főhős magánéleti vonalát is elkezdték kibontogatni, ami csak úgy tátongva lett hagyva a levegőben. Nyilván nem telt el annyi nap az események között, a valóéletben se lenne ez másképp, de talán itt éreztem azt először, hogy ez a rövidformátum nem ad elég teret, hogy bizonyos dolgokat kifejtsen írónk. Gazdálkodnia kellett az idővel, és inkább a főtémának adta a legtöbbjét, a mellékágat inkább csak parkolópályának használta, csak éppen ilyen időszak nemigen akadt.

A rendezés viszont nagyon jó lett. A jelenetek beállítása olykor jobban levette a lábamról, mint Zoe Levin arcjátéka, ami megint csak kiemelendő a pozitívumok halmazából. Erre már korábban is felhívtam a figyelmet, mert egyedi kameraállásokkal dolgoznak. Tetszik, amikor a főtéma úgy is kiemelődik a képsorból, hogy csak a képernyő ¼-ben kap helyet, vagy még annyiban sem. Sok helyen csak fekete komédiának hirdetik a műfaja miatt. Helytálló a kijelentés. Szerintem a produkció pont annyit foglalkozik a BDSM vonallal, amit még a prűdebb ember szervezete is bevesz. És most ismerősömre hivatkoznék, aki az ilyesmit megveti.

Ha már említettem fentebb negatívumot, akkor zárósoraimban még egyre felhívnám a figyelmet, még pedig Pete stand-up karrierjére, amiből vajnyi keveset kaptunk. Oké, eljutunk odáig, hogy megembereli magát és fellép, de nagyjából ezzel le is zárul az egész. Olyannak éltem meg, mint ha csak a check-listáján szerepelt volna. Miután megvolt, már nincs motiváltság, mehet a többi közé, keressünk valami újat. Holott tetszett az a fajta stílus, ahogy eladta magát. Humorát inkább a kínos hallgatottság jellemezte, de ettől még, aki imádja a favicceket, azoknak a szívébe hamar belopta magát. Meg kicsit olyannak éltem meg, mint ha csak ez az egy jelenetnyi ötlete lett volna az írónak ide, többel nem is készült, majd foglalkozik vele akkor, ha berendelik a 2. évadját. Vagy csak én beszélem be magamnak mindezt?

Tényleg imádni való minden perce, még ha nem is tökéletes. Ha nincs semmi a tévében, sőt a neten se találtok értelmes filmet, akkor ajánlom figyelmetekbe darálni ezt, mert meglepetéseket tud hozni. Annyi jó képsort lőttem ki a részekből, hogy legszívesebben tele tenném velük a kritikát, de helyette inkább még ezt is lemorzsolom, hogy csak a legodaillőbbek kerüljenek bele. Részemről jöhet a folytatás, megkedveltem a 20 perces fekete komédia érát. Annyira üdítően fogyasztható, hogy ebéd mellé mást már nem igazán tudok elképzelni.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Bonding – 4 rész távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2019 May 7, 20:22-kor a(z) kritika,Pilot témába.

A Netflix-et bátran tarthatjuk forradalmárnak, mert úgy kinőtte magát a PeakTV korszakában, hogy bármit csinálhat, azt a felhasználói úgy is szeretni fogják, és egyfajta reformot hozhat más platformokra is. Gondolok most a Bonding-re, aminél két dolgot kell megjegyeznem: az egyik, hogy mindössze 7 részből áll az első szériája, ami tényleg könnyen fogyasztható. Nemrég írtam az egyik hírmorzsákban, hogy ráálltak a 10 epizód vagy az alatti gyártás per évad felállásra, ugyanis sokkal felhasználóbb és darabarátabb, mint a 15-24 részek. Egyet kell értenem, mert sokkal jobban összpontosítanak a készítők a lényegre. Nincs túlhúzás. A másik, hogy a normális epizódhosszal ellentétben itt csak 15-19 perces részekről beszélünk, ami olyan gyorsan lepörög egy téma körül, hogy az ember arra kapja fejét, hogy jobb alul befityeg a „next episode” felirat ikonja.

Oké, most gondolhatnátok, hogy máshol is nagyjából 20 perc körül futnak a komédiák. Igazatok van, ám itt mindennel együttvéve – főcím és stáblista – kapunk ugyanennyit, azaz kicsivel kevesebbet, amit egy munkahelyre utazás során vagy onnan haza (ha tömegközlekedést használnátok) teljes mértékben fogyaszthatóvá tesz. Nem kell fejben tartani, akkor hol is tartottam; illetve nem esünk olyan helyzetbe sem, hogy a „legjobb résznél” állítom le, mert arra már nincs időm. Remélem más készítők is előveszik ezt a formátumot, mert nálam telitalálatos.

Miről szól a Bonding? Ne tartson senki szexmániásnak, mert kb. epizódról epizódra faltam a sorozatot. Egyszerűen a ritkaságával vett meg, illetve a színészi játékkal és operatőri melóval, ám utóbbiakról majd lentebb, most a történetet tálalnám. Adott egy szégyenlős meleg srác, aki haverjánál (és annak nőjénél) bérel egy szobát. Felszolgáló, ám ha álmát követné, akkor stand-up-os lenne. El is jár egy comedy club-ba, azonban, amikor már éppen elszánná magát „Az Első Fellépésére” és a neve bemondásakor színpadra léphetne, inába száll a bátorsága és inkább megfutamodik.

Egyik régi ismerőse – amolyan önbizalomerősítés jelleggel – felveszi maga mellé munkatársnak. Igen ám, de cseppet se hétköznapi melóról van szó. Esetünkben a nő egy domina, aki éjszakai életet élve elégíti ki kliensei bizarabbnál bizarabb vágyait. Ehhez viszont néha jól jönne egy segítő is, tulajdonképpen ezt a pozíciót tölti be. Míg főhősünk keresi magában az önbizalmat, addig főhősnőnk, Tiff, nappal éli életét és iskolába jár, ahol nem éppen tud megnyílni se osztálytársainak, se tanárjának. Nem véletlen, múltjában történt valami – de majd ez is szóba kerül.

Tiff (Zoe Levin) és Pete (Brendan Scnanell) közötti kapcsolatot imádom. Olykor előveszik a munkahelyi énüket, amikor May úrnő és Carter segéd elevenedik meg; olykor pedig elültetik a gondolatot a fejünkben, hogy basszus ezek között korábban nem történt valami? – legalábbis másra kettőjük vibrációjánál nemigen tudok gondolni. Egyébként Zoe Levin fantasztikus arcjátékkal rendelkezik. Azok a pofák, amiket olykor ügyfelei előtt, vagy éppen Pete-tel végzett munkájakor vág: fergeteges. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek semmit se tesznek a cilinderbe, mert kb. ezek miatt vettem darálóra a hangvételt.

A másik dolog, amitől a Bonding remek sorozat, azt az operatőri munka eredményezi. Annyira jó képelrendezéssel dolgoznak, hogy kb. ha tehetném, állandóan lőném a PrtScn-eket – de nyilván a Netflix tiltja ezt a funkciót a telefon esetében. Legtöbb esetben a helyszín kerül a középpontba, ahol az adott karaktereket eldugják. Mondok egy szimpla példát, ül Pete a földön, a teljes teste nem is látszik, csak mellkastól felfelé, a képernyő aljára és középre van pozícionálva, mint ha lényeges lenne a hely, ahol van – de ilyenről szó sincs, ez a rendező egyedi védjegye, amivel az első percben megvett magának.

Ha negatívumot akarnék felhozni, akkor talán olyasmi fogalmazódna meg benne, hogy lehetett volna sokkal többet kihozni a témából, mármint mélységet illetően. A készítők inkább a felszínt kapargatják, nem akarják gondolkodtatóvá tenni az adott rész mondanivalóját, annyit akarnak inkább, hogy csússzon le könnyedén, és gondolkodás nélkül folytassuk, mert ezen nincs mit átgondolni, megrágni, ezt inkább csak élvezni kell, azt pedig szinte minden részével abszolút hozni tudták, ami példaértékű. És most senki se gondoljon arra, hogy itt a tévés Szürke 50 árnyalata, mert szó sincs ilyesmiről. A felkarolt BDSM téma inkább próbál humorként tálalódni, mint komolyságként, erotikaként, aminek nézése közben megkívánjuk a műfajt. Pl.: a kuncsaftok olyan dolgoktól érzik maguk felizgultabbnak, amik mondatják velünk a WTF! felkiáltást. Had mondjak egy példát: May úrnő egy tagot csiklandoz; vagy ott van Carter esete a csávóval, aki a pingvinekre izgul fel.

Még van három rész az évadból, de olyan rossz belegondolni, hogy lepörgetésével nincs tovább, egyelőre. És sok minden történt az első 4 részben. Egy rossz szava se lehet annak, aki keveselné a futam idejét. Ellenkezőleg, folyton történik valami, ami teljesen jó. Abszolút szórakoztató. Mindenképpen ajánlanám egy bepróbálásra, mert ennyi időt sokkal több rossz sorozatra is elherdálunk egy rész alatt. Én meg megyek befejezem az etapot.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

free web stats