Szép premierhéten vagyunk túl a Viasat6 jóvoltából. Négy sorozat mutatkozott be országos debüt formájában, ami ritka számba megy a hazai tévéknél. Igaz, nézettségileg lehet, hogy nem hozzák azokat a mutatókat, mint amit kellene, de legalább nem dugják el őket – mint pl.: az RTL Klub – egy lehetetlen megnézési időpontra. A plakátpárosok között még egy közelgő premier is helyet kap, a Bordertown – Mexifornia, ami majd március 9-én érkezik. Mutatnám még pluszban hozzá a szinkronlistáját:

BUD – Bácskai János
ERNESTO – Seder Gábor
J.C. – Vári Attila
Becky – Kiss Anikó
Janice – Kiss Erika
Sanford – Dévai Balázs
Gert – Tóth Szilvi

Magyar szöveg: Pozsgai Rita, Kwaysser Erika
Hangmérnök: Patkovics Péter
Gyártásvezető: Bogdán Anikó
Szinkronrendező: Balog Mihály

Néha utálom, hogy nem jut elég időm a blogolásra, mert speciel ezt az előzetest a Damien tegnapi startja előtt szerettem volna megosztani veletek. Az Ómen-sztori kiemelt helyet foglal el az életemben. A klasszikus mozifilmjeit imádom. Egyszerűen olyanok, mint az egyiptomi piramisok: hiába akarná bárki a jelenlegi technikákkal lemásolni, a végső hatás biztos elmaradna az eredetitől. Glen Mazzara azért megpróbálkozott a lehetetlennel, és ha nem is tökéletes, de egy simán emészthető Ómen történetet lerakott az asztalra, ami sok olyan elemet tartalmaz, amiért megszerettem. A tavalyi újoncok egyik volt a Damien, ami nemsokkal az évadfináléra ledarálásra került.

Egy szónak is száz a vége… aki szereti az Antikrisztusos ötleteket, vagy éppen csak egy ijesztgetős sorozatot nézne, ahol a Rossz van mindig előnyben, az bátran próbálja be. Noha a premier az este folyamán megvolt, a folytatás még előttünk. Mutatnám a szinkron listáját, valamint a hosszú előzetesét.

DAMIEN THORN (Bradley James) – HORVÁTH ILLÉS
SIMONE BAPTISTE (Megalyn Echikunwoke) – BOGDÁNYI TITANILLA
AMANI GOLKAR (Omid Abtahi) – KOVÁCS LEHEL
ANN RUTLEDGE (Barbara Hershey) – KOVÁCS NÓRA
JAMES SHAY (David Meunier) – MEGYERI JÁNOS
GRETA FRAUEVA (Robin Weigert) – MENSZÁTOR MAGDOLNA
VERONICA SELVAGGIO (Melanie Scrofano) – MADARÁSZ ÉVA
JOHN LYONS (Scott Wilson) – UJRÉTI LÁSZLÓ

Magyar szöveg: Petőcz István
Hangmérnök és vágó: Bederna László
Gyártásvezető: Németh Piroska
Szinkronrendező: Orosz Ildikó
Produkciós vezető: Németh Napsugár

Ritka esetek egyike, hogy egy kábeles sorozat annyira lekötött, hogy nem sokkal a fináléja után már volt is írásunk róla. Az FX-re érkezett tavaly a Damien, amit csak az Ómen-tévésorozatnak emlegessünk. A szinopszissal hamar megvettek az írók, az pedig, hogy Bradley James kapta a főszerepet tovább erősítette az elhatározásom, hogy mihamarabb érjek a végére, mert az Antikrisztus sztorikból alapvetően nincs sok manapság. Hiába próbálkoztak az AMC a Preacher-rel, nem éreztem azt, hogy jobb lenne, pedig kritikailag több pozitívumot gyűjtött be. Aki bukik a sátonista történetekre, vagy inkább arra, hogy az Antikrisztus köztünk él és éppen a felemelkedésének hajnalán vagyunk, annak mindenképpen ajánlom figyelmébe a Viasat6 közelgő premierjét, amihez találtunk egy magyar ajánlót is!

Nagyon éhezik a tévés piac egy jó Antikrisztus alapötletre. Glenn Mazzara az utánozhatatlan The Shield, és az általam elmarasztalt The Walking Dead után döntött úgy, hogy az az A&E-vel társulva képernyőre dobja az Omen filmek kvázi folytatását. A sztori csavarja szerint, csak az első filmet vegyük alapul, ugyanis a folytatásra nem építkezik – amit senki se bánjon, mert ez így egy okos meglátásnak írható fel Glenn pozitív megmozdulásainak listájára. Nyilván ismét elétek terjeszthetem a koncepció réteg mivoltát, mivel sok embert hidegen hagy az Ördög jelenléte, ám írónk próbálta a lehető legsokszínűbben elénk tárni az Apokalipszis érkezését.

Mindez sikerült is neki, olyannyira, hogy sajnos a kaszáját az idény fájó döntéseként éltem meg. Ezúton szeretnék búcsúzni tőle!

Az elején cseppet se hittem, akarom írni, inkább kételkedtem a készítőkben. Az ötlet maga olyan, amit nehézkes elhúzni akár 10 részen keresztül. Nekik mégis sikerült. Az évad felénél persze felütötte fejét az altatás, azonban az utolsó 3-4 részben kárpótoltak mindenért. A Damien legnagyobb húzása, hogy mertek játszani a gyilkosságokkal. Már a pilotnál elvesztünk egy olyan karaktert, akit főszereplőnek gondolnánk; aztán egy mellékszereplőt a helyére léptetnek. Ezzel a húzással már lehet azért bizakodni. Az etap teljességében ügyeltek arra, hogy a gyilkosságokból ne legyen hiányunk. Egyesek kivitelezésük pedig oly sebészi pontosságú lett, amit többszöri tapsviharral ismertem el. Komolyan, ilyet még egyetlen egy kábeles sorozat se hozott ki belőlem.

Nehéz elfogulatlannak lennem, mert abszolút beszippantott az Ómen világa. Minden még fiatal, általános iskolás koromban kezdődött, amikor kivettük a videótékából a filmeket és félig csukott szemmel izgultuk végig az eseménysorozatokat, csakhogy elmondhassuk: ezt is megnéztük; mi nekem a horror, hát semmi! Akkor, amikor meghallottam a sorozatadoptáció érkezését teljesen feltöltődtem lelkiekben, mert ez tényleg nem az az ötlet, amitől a tévés világ visszhangzik minden szegmensben. A korrekt készítőbrigád és Bradley James pedig arról gondoskodott, hogy minden a helyén legyen. Mellébeszédet félretéve…

Az alaphangulatot a sok latin ének, a templomokba illő érthetetlen imák és szónoklatok remekül megteremtik. Tökéletes izgalom fokozásként funkcionálnak, bár azt azért hozzáfűzném, hogy mindezt csak másolni kellett az az anyafilm-sorozatból, ahol kétségtelenül elsöprő sikerként volt jelen. Itt se történt másképp, bármelyik altatósabb résznek a színvonalát tovább tudták emelni, amit abszolút pozitív csalódásként éltem meg.

Beszélgessünk kicsit a megvalósításról. Volt bőven előélete a Damiennek. Alapvetően kútfőből ennyi kínt és szenvedést nehéz kisajtolni, amit az Antikrisztusra rá lehet húzni. Remek háttérsztorival látták el főhősünket, aki egy háborús fotóriport testesít meg. Megjárta a Poklot – többször kihangsúlyozzák, és valóban úgy kezelik a karakterét, aki ott járt. Kedvenc epizódom, amikor a kórházba ellátogat és egy veterán öngyilkosságát végig fotózza. Lényegében ez a hivatása, a kínt és a szenvedést eljuttatni az olvasókhoz. Ez utóbbit az átívelő történettel remekül összekapcsolják, utalva arra, hogy milyen véletlen egybeesés az, hogy az Ördög maga a kínok között tűnt fel. Mint ha jelenléte okozta volna a sok vért és szenvedést. Az utolsó részekben ezt a teóriát tálalják fel az írók – és rögvest a fejünkhöz csaphatunk, mert valahol igaz a meglátás.

Rengeteg szimbólummal dolgoztak. A 666 volt az, amivel a legkevésbé sikerült megérinteniük. Más a helyzet a kutyákkal; a rejtélyes öregnővel, aki feltűnik minden fotóján; vagy a varjakkal, ami a halál egyfajta mintaállata. A trükkmesterek se okoztak szerencsére fejfájdalmat. Mondhatni bravúroztak az egész évad során a számtalan jobbnál jobb megoldással. Azt azért hozzátenném, hogy a rendezésen és az operatőrökön múlt a képi világ 90%-a. Hányszor belénk rakták a félelmet a furábbnál furább kameraállásokkal? – Mindezekkel azt az érzetet akarták belénk sulykolni, mint ha az adott szereplőt valaki a távolból figyelné. Sikerült 20-ból 19 esetben mindig. Egyszerűen nehéz rosszat írni munkájukról. Ha pedig már a képi világról ennyi szó esett… hitelessé tették a főszereplőt, mert a fotói, amit láthatunk és a sorozat nem áll szöges ellentétben. Mindkettőre a profizmust tudnám felhozni jelzőül.

Külön köszönet a gondos címválasztásnak. Sokszor hallható volt a részekben a Beast, mint Fenevad jelző. Sokkal jobban hangzik a Damien. Ez egy aprócska, számomra fontos – ám alapvetően semmit se befolyásoló – döntésként könyvelődött el.

A sorozat egyetlen negatívuma az átívelő történet hullámzása. Sokszor megjárta a poklot, ám mindenesetben sikerült talpra állnia. Az évad felénél éreztem azt, hogy a készítőkben egyfajta bizonytalanság uralkodik. Ők mélyen terveztek a 2. évaddal, ezért jónak tűnő ötleteiket elraktározták későbbre, ám ezzel sokat ártottak. Főleg így, hogy kiderült, mégsem lesz folytatása az Ördög-sztorijának. Az évadfináléban azonban jött a kárpótlás. Nem csak a rész elején nyűgöztek le, de a rész végére is bedobtak egy olyan csavart, amivel abszolút felejtetésre bírtak. Túl jól ért véget, hogy csak ennyit kapjuk. A zárójelenet viszont külön öröm és a legnagyobb betűs KÖSZÖNET, hiszen úgy ért fejeződött be, mint bármelyik film: a jó küzd, a gonosz behozhatatlan előnyre tesz szert. Ez nem spoiler, hiszen lehetett vele számolni. Tudat alatt így is tettem.

Nyilván a végső pontszámnál kicsit elszaladt a ló. Egyáltalán nem tartom túlzásnak, mert az egy hónapos darám alatt olyan élményeket hozott, amire éheznie kellene a tévés szakmának. Szerencsére a kábeles részleg meghallotta a segítségkérését, és hozzák az utánpótlást. Az AMC a Preacher-rel, a Cinemax az Outcast-tal, míg a Fox majd az Ördögűző sorozatadoptációjával szeretné elhódítani a Damien nézőit.

Valóban ördögien jó lett a Damien? – Remélem a kritika végére mindenki le tudja majd szűrni, annyit viszont előjáróban elárulhatok, hogy sokkal jobb lett, mint amit az A&E-től vártam. Letagadhatatlanul odavagyok a horrorfilmekért, köztük az Ómenekért. Ami régen született az csak jó lehet (ez a jelenlegi nézetem!), nyilván hozzákapcsolódik a kijelentésemhez az is, hogy anno, amikor belekezdtem a műfajba még az általános iskola padjában próbáltam magamba szívni a tudást. Másképpen hatottak rám a képi és hang hatások, sokkal intenzívebben, talán pontosan ezért akadok ki a mai trónfosztó jelöltekről. Számomra a régidő horrorja olyan, mint az építészeknek a piramisok: nem lehet megfejteni, miként csinálták, de amit elénk tárnak az elképesztő. És most nem csak az Ómenre gondolok, legyen az a Halloween, a Rémálom az Elm utcában vagy a Péntek 13. Mind megállja a helyét a maiakkal szemben.

Az A&E próbált hű lenni az gyökeréhez olyannyira, hogy a pilotban sűrűn kapunk az első filmből képsorokat. Így ha valaki a megnézése előtt állna, az simán belefut spoileres részletekbe a 42 perces nyitányában. A jó hír, hogy mindezt két okból léphették meg: (1) mert plusz nézőt szerettek volna az eredeti műnek; (2) vagy mert alapvetően filmes háttér nélkül is bele lehet kezdeni a sorozatba, semmivel se fogunk kevesebbet érni, viszont ha ezt preferáljuk, akkor legyen már fingunk a ’76-os filmről. Én speciel többször láttam, így pupillám hatalmasra tágult, mikor egy-egy jelenetrészletet behoztak belőle. Már-már azt akarják a készítők: nézd meg újra, hiszen tetszett, ha ennyire emlékszel mindenre. Teljesen igazuk van.

A Damien az első film kvázi folytatásaként opciónál. Tudom volt utána még négy film, ha a remake-et is belevesszük a sorba, viszont azokat kihagyja a szórásból. Inkább a bébi és gyermekkorra helyezik az írók a fókuszt. (Azt azért had jegyezzem meg, hogy számomra az Ómen 2. a filmsorozat legnagyobb értéke. Az, amit a fiatalság lenyom a filmben félelmetesen mesteri.) Nem véletlenül, ugyanis főhősünknél egy meghatározó elemet képvisel az emlékezet. Az emlékek szépen fokozatosan törnek felszínre, ekkor jönnek az ok a filmből vett bevágások, amiért kiskoromban megvesztem.

Vessünk egy pillantást a történetre. A sorozat középpontjában: egy fotóriporter áll, Damien, aki szereti a zord tényeket lefotózni. Mindegy számára, hogy Los Angeles legmélyebb nyomora jeleníti ezt meg vagy éppen a Szíriában felütő egyenlőtlen erőviszonyok, amit a helyi katonaság és az ott élők közötti konfliktus helyzet alapoz meg. Képei bejárják a világot, ebből él, az a lényeg, hogy legyen a kezében egy fényképezőgép, minden mást csak rá kell bízni, mert képes arra, hogy megtalálja azt a témát, ami leginkább polgárpukkasztó.

Szíriában a 27. születésnapján (véletlen egybeesés?!) azonban valami különös dolog történik vele. A tömegből egy fekete köpenyes öregasszonyra figyel fel, aki majdnem életét veszti az éppen zajló zavargásban. Főhősünk odasiet hozzá, hogy segítsen neki felkelni és biztonságos helyre vigye, mikor az asszony megragadja és anyanyelvén – azaz angolul – azt mondja neki, hogy „Szeretlek”, aztán valamit latinul el kezd habratyolni előhozva gyermekkori emlékeit, amire eddig még sose volt példa. Miután kitoloncolják az országból és vissza kénytelen utazni Amerikába fejébe veszi, hogy felkutatja a nőt, mert számtalan választ fogalmazott meg fejében az alatt az egy perc alatt. Kicsit fanatikusnak tűnhet bárki személyében a lelkivilágát felháborgatott fotóriporterünk, de nyilvánvalóan ez egy alapvető reakció a történésekre.

Tulajdonképpen ez a „találkozás” indítja be a folyamatot, a gépezetet, ami már megjósolásra került az egyéb Bibliai írásokban. Damien valójában az Antikrisztus. A kereszténységnek a célja pedig, hogy egy bizonyos tőrrel „kivégezze”, ezáltal megmentve az emberiséget a „világvégétől”. Egy valamivel azonban nem számoltak: az pedig azok a védelmezők, akikről/amikről még főhősünk nem is sejt, holott kellene lassan.

Nehéz lenne összefoglalni azt, hogy mi a Damien legnagyobb vonzereje. Egyikek között emelném ki a latinul szóló kórusénekeket (jól írom?), amik a veszélyhelyzet fokozására tökéletes alapot teremtenek. Mondhatni, mint a régi szép időkben, hiszen valami hasonló szólt az eredeti filmben is, amitől majd becsináltam. A másik a kutya és a holló feltűnése. Nem vagyok egy ebszakértő, ezért nézzétek el, ha nem tájolom be a fajtáját, de pontosan ilyet kell küldeni az Antikrisztus védelmezésére. Egyszerűen tökéletes választás. Nyilván az állatok szerepeltetése is az izgalomfokozást segíti elő, mert egyiknél se volt olyan érzésem, hogy „jaj, de cuki, gyere ide”, helyette inkább „nah, ezt hogyan úszom meg?”

Számomra fura, hogy az Antikrisztusunk valójában egy jó ember. Szerintem magának a karakternek is szoknia kell a tényt, hiszen nem arra született, hogy beteljesítse a világ végét. Azaz jelenleg teljesen más nézetei vannak. Nyilván ezt szépen sorjában a felszínre lehet hozni, senki se menekülhet el a sorsa elől. Kicsit félek attól, hogy a főhősünk civódása az igazsággal rányomja a bélyegét a sorozatra, s ezáltal a magas kezdést egy közepes folytatásba taszítja, amit egy átlagon aluli befejezés zár le. Szerencsére két rész alapján nincs még ilyen érzet bennem, viszont a félelmem valósnak érzem. Ne legyen igazam.

Akkor jó egy horror, ha nem feltétlenül véres mészárlással botránkoztatja meg a néző lelkivilágát. Tudom, ami pszichésen hat ránk, azt már inkább thrillernek kell említeni. Inkább nevezném utóbbinak a Damient, mert a két rész alatt egyszer láthattunk egy brutális gyilkosságot, azt is egy véletlen szült. Mint írtam, a hangmérnökökre és hangér felelős egyénekre egy szál panaszom sincs, mert azt hozzák, amit elvártam. Sőt, talán többet, mert simán előcsalogatják a régi emlékeimet az első film nézése alól. A képi világra se lesz a panaszom, hiszen sora jobbnál jobb díszletekkel dolgoznak. A maszkmesterek pedig nem viszik túlzásba a dolgukat. Pontosan olyan rejtélyes embereket varázsolnak elénk, akik bárkiben kérdéseket szülnének.

“I looked, and the before me was a pale horse! Its rider was named Death, and Hades was following close behind him.”

Egyelőre nem tudom merre halad a sorozat. Nyilván most jönnek azok a részek, amikor egyre mélyebben tudatosul főhősünk a zord tényekkel, miszerint Ő maga az Antikrisztus. Számomra az volt a legfurább és legbugyutább húzás, amikor a helyi plébánia egyik tagja informálódik a Gonosz jelenlétéről és bízza meg egyik csatolást, hogy végezze el a piszkos munkát. Egyetlen egy szót sem említenek a Vatikánról, pedig kellett volna. Talán ezt tudnám felhozni negatívumnak. Reménykedem abban is, hogy az első széria azért ugrálgat a helyekben. Tetszett a pilotban a szíriai jelenlét, kellenek a bibliai és egyéb keresztény helyszínek bele, mert még inkább rátesznek a mű összére. Ha ezt elhagyják, akkor csalódott leszek.

Az írókban van egyfajta tökösség. Ezt a pilotban meg is mutatják, hiszen számunkra egy főszereplőnek beállított karaktert a végén elvesztünk, ami rettentően okos és jó húzás. Nyilván mindenki azt hihette, hogy majd megmenti főhősünk, de az túl egyszerű. Maradok és folytatom. Tudom, hogy odakinn már az 1×07 is lement, viszont muszáj volt írom róla még az elején, mert az eddigi látottak alapján elsöprő a meglepődés.

Slusszpoén: még a végére had említsek meg egy vicces dolgot. Nemrég néztem meg Isten nyomában Morgan Freeman-nel című sorozat azon részét, melyben szintén a Világ végét emlegették. Ugye ott is szó volt Néro-ról, illetve a 666-os szám előbukkanásáról. Nos, a sorozatban is megemlítik Nerot, szóval jót mosolyogtam, hogy van alapja az ötletnek, nem csak a semmiből hozta egy sztorit.

Fellángolt a szememben újra az A&E kínálata, amikor megtudtam, hogy az Ómenből készítenek sorozatot. (Valljuk be, nincs sok minden, amiért érdemes odakapcsolni, max. a Bates Motel.) Horrort imádom kiskorom óta. A régi idők filmjeit egyszerűen csak a piramisokhoz tudom hasonlítani, mert annyira tökéletesek, amiket a mai technikákkal egyáltalán nem tudnak leutánozni és hasonló hatást kiváltani. Nyilván változott azóta az ember, felnőttünk, rá lehet erre is fogni. Az Ómen volt a kedvenc trilógiám – mert a későbbi filmeket nem akarom ide keverni. A második film, amikor tinédzserként háborgatta a kisfiú a családi békét most is előttem van. Vártam, hogy majd olyan kritikákkal árasztanak el minket a bloggerek, amik ezt a minőségi megvalósítást és horror jelleget emelik ki, de valahogy ez elmaradt.

Egy epizódot se láttam, alapvetően nem szoktam más szavaira fókuszálni, így hamarosan én is jelentkezem egy irománnyal, viszont előbb mutatnám a hivatalos promóciós képeit. A képek alapján ugyanazt írhatom, mint a The Path-nél: a fény is szerepet kap az Ördög megelevenítésénél, lásd: az ablakokon beszűrődő fényárat.

(A tovább mögött folytatódik a galéria!)

Tovább…

Az A&E fontosnak érezte, hogy a Damien plakátjánál megemlítsék az erős készítőgárdáját, akik olyan produkciókban működtek közre, mint a The Walking Dead vagy a The Shield. Ezekkel a címekkel azért nézőket lehet a képernyők elé vonzani. Másrészről, az újoncunk megkapja a Bates Motel társaságát, amivel remek párost alkothat. Nem is szaporítanám a szót, márciusban lesz a debütás.

Most esett csak le, hogy már nem is a Lifetime szolgál otthonául a Damien című Omen folytatásnak, hanem az A&E. Holott ők rendelték be, viszont azóta változott valami, amiről lemaradtam. A készítők sorában Glen Mazzara, azaz a The Walking Dead 2-3. évadjának ex-showrunner-je, illetve a The Shield írója. Nagy név. Annak idején volt is botrány, amikor a TWD-ből távozott. Nem túlzottan sikerült a csendes megoldás, ennek okáról többször cikkeztünk. Mindegy is, ne folyunk bele. Bizonyított már többször, így simán várom.

A premier 2016-ban lesz. A pilotját shekhar Kapur rendezi. A szereplők között: Bradley James, Barbara Hershey, Megalyn Echikunwoke és Omid Abtahi. Nézzük, milyen előzetes nyomtak ki Comic Conon.

Befutott egy plakát a Damien című Ómen tévés feldolgozásához, amelynek középpontjába a legördögibb számot, a 666-ot helyezték. Noha a premierjéig még kell legalább fél évet várni, az A&E fontosnak tartja az újabb átdolgozás adagolását a nézőkbe, hiszen ha az írók másolni tudják a Bates Motelt, akkor már biztos, hogy 2-3 évaddal bátran számolhatunk nála is. Tippre hamar meg fogja kapni a berendelését. Másfelől, a horror/thriller műfaj kedveli egy újabb gyöngyszemet kapnak. Csak el ne rontsák.

A Hannibal és a Bates Motel mellé érkezik egy újabb remek filmes ötlet a tévébe, ami baromi ígéretesnek tűnik előzetes alapján. Túlságosan nagy rajongója vagyok az Ómen-filmeknek – talán ez is közrejátszik, hiszen a klasszikus horrorok között a legjobbnak tartom. Biztosra veszem, hogy azt az érzést, amit átéltem a ’90-es években nézése közben nem tudja hozni, de ha kellően merészek és őrültek lesznek az írók, akkor nem kell félnünk az érkezésétől. 2016-ban lesz a debüt, viszont az A&E fontos érezte az első teaser megmutatását. Nézzük mit is dobtak össze.