Az ugye köztudott, hogy a CBS fő profiljában lassan a procedural dominancia érvényesül, ami miatt ugyan lehet ekézni a csatornát, de a nézettségi mutatók így is mellettük szólnak. Viszont mégis öröm látni, hogy ez a viszonylag konzervatív adó évről évre bevállal pár szokatlan koncepciót, még ha ezek többsége általában a bejáratott műfaji kereteken nem is lépi túl. A 2012/13-as szezon ilyen kellemes kikacsintása végül a Golden Boy lett, ami nagy meglepetésemre egész kellemes minőségi szintet ütött meg, ezzel szemben igen csak hanyagolttá vált itt a blogon. Mostanáig.
A sorozat középpontjában egy 26 éves járőr áll, aki 34 éves korára New York rendőrkapitánya lesz. A köztes 7 év eseménye viszont jócskán rányomta a bélyegét a Golden Boy-ként emlegetett rendőrfőnök életére, aki egy interjúsorozat keretében emlékezik vissza pályafutása fontosabb személyes és szakmai hangvételű eseményeire…

Az NYPD Blue-n edződött Nicholas Wootton sorozata egy klasszikus CBS féle procedural kriminek tűnik, de a felszín alatt ennél mégis jóval komplexebb. Sokkal inkább egy ígéretes rendőr drámával van dolgunk, ami korrekt mód vegyíti a nagyvárosi krimi elemeket az életszagú döntések súlyával. A tempó végig kellemes, nem kapkod, nem ragad le a kötelező sallangoknál, hanem finoman halad előre. Kellően kontrasztosan ábrázolja a rendőri munkát ügyelve az olcsó megoldások mellőzésére. Éppen ezért a script első fele sokkal inkább ezt realisztikusabb hangvételt hivatott megalapozni, ami istenesen be is rántott. Ehhez jön merőben szokatlan két idősíkos koncepció és a visszaemlékezésből adódó narratíva. Utóbbi meglepően korrekt keretet ad az egész történetnek és annak a bizonyos érzelmi töltetnek, amivel burkoltan ugyan, de végig számolni lehetett.
But one thing always holds true: Inside every man, there’s two dogs fighting. One’s good, one’s evil.
You know who wins?
The one you feed the most.
Már csak az említett narratíva és a két idősík miatt is hatalmas teher nehezedik Theo James vállára, aki ezzel szemben karizmatikusalakítással állt elő. Abszolút hitelesen hozta a törtető nyomozót, akivel ráadásul könnyen lehetett azonosulni. Persze néhol tolakodóan arrogáns és fontoskodó volt, de ez csakis a szerep miatt fordulhatott elő. Ellenben a jövőben játszódó jelenetekben nekem kissé felszínesnek és hiteltelennek tűnt. Nem igazán tudtam eltekinteni a rendőrfőnök alakoskodásaitól, amik épp olya sablonosak voltak, mint Richard Kind kérdései. Chi McBride szokás szerint hozta a kötelezőt, ha valakibe nem lehet belekötni, akkor az ő. Kiváltképp igaz ez a mentor szerepkörére, ami tényleg alaposan épített fel némi furcsa buddy attitűddel. Kevin Alejandro is biztatóan teljesített, de azért a jövőben nem árt majd árnyalni a karakterét. Bonnie Somerville pedig úgy tűnik, végérvényesen kinőtte az eyecandy szegmenst és lassan színészkedni is megtanul.
Pilot szinten tehát kellemes meglepetést okozott a Golden Boy, kérdés a lelkesedés meddig tart ki. A krimi szál ugye foghíjas volt és a heti ügyek narrációjának konklúziója sem mindig lesz ennyire kézzelfogható közelségben. A 7 évados távlati terv jelen állás szerint elvetélt ötletnek tűnik, de egy korrekt nyomozós guilty pleasure-höz minden adott némi járulékos drámai felhanggal egyetemben.