Amennyire tudom néha becsülni a Nina Tassler döntéseit a CBS-nél, úgy máskor abszolút nem tudom mire vélni a mikéntjeit. Michael Seitzman első sorozatos kiruccanása sajnos az utóbbi kategóriába tartozik, holott az Intelligence-ben lenne potenciál. Csakhogy a végtermék egyfajta furcsa keveréke a ’90-es évek adta B-vonalas utópiagyártásnak, valamint a Chuck-ban elkövetett olcsó és lebutított nerd poénkodásnak. Ezzel önmagában nem is lenne gond, csakhogy a végeredményt megtekintve az Intelligence alsóhangon 10 évvel lemaradt attól a zsánertől, ami véleményem szerint sohasem létezett populáris fronton.
Éppen ezért a Seitzman jegyezte script az égadta világon nem nyújt. A pilot középpontjában egy légből kapott cyber ügynökség és annak új szuperfegyvere áll, aki történetesen egy ember. Méghozzá egy ex-katona a szokásos zavaros múlttal és párkapcsolati kritériumokkal, amit pluszban megtoldottak egy beépített chippel. És itt a chipen van a lényeg, mivel a jóember ezen keresztül bármilyen elektromos kütyüre rá tud kapcsolódni, így lényegében egy személyben képes kiváltani a teljes Person of Interest-es kollektívát. Ja bocs, mégsem! Ugyanis kap maga mellé egy testőrt, lévén az USA mindenáron védi a befektetéseit.
Hmmm… az a helyzet nem is tudom, hol kezdjem a pilot ekézését, annyira nem tudtam mire vélni a látottakat. Már önmagában a koncepció is rettenetesen olcsó és elcsépelt, de erre a bevezetőmben már kitértem. Ráadásul a script csak úgy hemzseg a logikai bukfencektől, amit az írói kollektívan a legtermészetesebben konstatál semmisnek. Komolyan, majdhogynem hülyének nézik az egyszeri nézőt! Szóval már csak ezért nem tudtam megrökönyödni sem a klisés történetvezetésem, sem az olcsó dialógusokon. A hevenyészve elszórt high-concept szál pedig már most erőtlen, és akkor mégis mi lesz a jövőben? Pár CGI betét ugyan egész találóra és látványosra sikerült, de érdekes mód az akció betéteknek sem sikerült megmenteniük a pilot-ot. Bosszantóan gyorsan kifulladtak, akárcsak az egyedi légkörre vagy a feszültség faktorra irányuló próbálkozások. Mondhatni egy totálisan túlzsúfol kagyvaszt kaptunk, amiben egyszerűen elveszett a lényeg.
Casting téren viszont úgy an bloc a lélek hiányzott! Nem is tudom CBS-es dráma kapcsán mikor láttam ennyire hiteltelen és üres tucat karaktereket a főszerepben. Hiába a hangzatos szereplőgárda, ha még ilyen dedós körülmények közt sem tudják felvenni a fonalat. Josh Holloway bántóan sótlan és hiteltelen, ráadásul még a poénjai sem ülnek. Kisugárzása, karizmája egyenlő a nullával, pedig itt egy kevés Caviezel-re jellemző badass sikk csodákat tudna művelni. Megan Ory bájos eyecandy, de semmi több. Az utóbbi évek női sidekick érájának a minőségi vonalát alulról súrolja, habár gyér chemistry kezdeményekre azért kapható. Ellenben Marg Helgenberger totális katasztrófa a színészi kvalitásait figyelembe véve. Ennyire botrányosan gépies alakítás mellett én konkrétan azt sem venném észre, ha a következő részekben már fel sem tűnne.
Így gondolom nem meglepő, ha a pilot úgy istenesen leszerepelt nálam. Persze egyfajta kifutási idővel nem árt számolni, ez anno a Person of Interest kapcsán is bebizonyosodott, de itt mégis óva intenék mindenkit a túlzott elvárásoktól. Jó példa erre a pilot brutális nézettsége, ami végül 16,5M nézőt eredményezett, ezzel pedig elhozva az idei legnézettebb újonc címet. Ellenben a folytatás, már a kutyát sem érdekelte (6,2M néző 1,2-es demó mellett) és ez azért sokat elárul.
