Huh, ez aztán kemény menet volt, cirka 3 évvel a Pilot után végre ledaráltam a fullos 1. évadot. Oké, már egyszer lenyomtam, de semmire sem emlékeztem, úgy néztem végig az évadot, mintha teljesen Life szűz lettem volna. Ez de szar szöveg, Life szűz J
Amúgy akinek nem lenne tiszta egy 2007 karakterközpontú nyomozós sorozatról van szó, ahol végre komoly szerepet kap az évadon átívelő szál is. Charlie Crews rendőr 12 évet töltött börtönben egy általa el nem követett gyilkosságért, de miután felmentették jókora vigaszdíjjal és egy újabb rendőrségi állás tér vissza az életbe. Persze a felszín alatt tovább folytatja a nyomozást a 12 éve történtek után, amiben is egy komoly összeesküvésre bukkan. A gyilkosság, a Bank of Los Angeles kirablása, de még az orosz maffiának is köze van mindenhez, aminek a végén ugye maga Crews vitte el a balhét…
A történetet, amúgy nem igazán boncolgatnám, mivel Rand Ravich sorozatában pont az a szép, hogy a karakterek, ha apránként is, de hozzájárulnak a teljes egészhez. Egyfajta komplex háló van itt a karakterábrázolásokba süllyesztve, ami nem feltétlenül domináns persze. Nem úgy, mint a kőkemény casting, hisz itt tényleg mindenki otthon van a szerepében. Az ember azt hinné, hogy Damian Lewis (Band of Brothers) játéka kissé kopottas lenne ide, elvégre nem egy nagy név és tehetség a szakmában, de hát tévednünk kell. Egyszerűen fergetegesen lazán és poénosan tálalja a zizzent igazságot akaró, zen bőrbe bújt zsarut, hogy lehetetlen nem somolyogni minden jelenetén. Ebből adódik a másik begyökerezett előítélet, hogy akkor a Life is biztosan csak egy tipikus „one man show” lett. Persze, hogy nem az!
Az amúgy igen csekély íróstábbal dolgozó széria ugyanis elég jól operált a scriptekkel. Glen Mazzara (Crash, Hawthrone), Jonathan Shapiro (Justice) és a creator Rand Ravich ugyanis nem elég, hogy vicces és cool forgatókönyvet gyártottak, de volt erejük a mellékszereplőkre is odafigyelni. Sőt, egy olyan kemény magot sikerült gyúrniuk, amiből igazából senki sem lógott ki. Sarah Shahi (The L Word) hozta a kötelező eyecandy vonulatot és mellé a tökös csaj szerepét, ezzel is megfordítva a haver mozik kliséjét. Brent Sexton (Deadwood, Justified) amolyan tipikus badass arc volt, a játéka annyira nem volt emlékezetes, de a karaktere mégis szerves egészét alkotta annak a bizonyos komplex képnek. Jah és akkor még ott van mindenidők egyik legjobb sorozatos sidekickje Adam Arkin (Sons of Anarchy), akin folyton csak pusztulni lehetett a röhögéstől. Ennyire töketlen és ennyire melegszívű looser ritkán terem a képernyőn, a popkult utalások meg egyenesen kétszer ütősebbek voltak a szájából.
Egyedüli negatívum talán tényleg csak a főgonoszok teljes hiánya volt, amit persze a végére orvosoltak, bár érzésem szerint nem a legjobban. Tudjátok a tipikus példa, amikor inkább gyúrtak volna a láthatatlan enemyre, mintsem egy ilyen retro arcra. Ezt leszámítva pedig inkább csak bosszantó pillanatokat tudnék említeni. Egyrészt ott voltak a gagyi dokumentalista betétek, amikben semmi logika nem volt, így a végére már sokkal inkább csak töltelék elemnek számítottak a jelenetek közt. Aztán ott volt a folyamatos zen szövegelés, ami egy darabig vicces volt, de amikor már annyira felpörgetik a feszültséget, hogy valami atrocitásra vár az ember és ezt kapja, hát… legyen annyi elég, hogy nekem nem segített a zen. És végül a folyamatos gyümölcszabálás, ami tényleg vicces volt az elején, de a végére szintén erőltetetté vált.
Ettől függetlenül persze a nézettség drasztikus mélyrepülésbe kezdett, elvégre is a Pilot maga 10,15M-ja a folytatásra már csak 8,8M lett, hogy aztán 5,72M-ig zuhanjon. Innentől jött az átlag 6,5M-os stagnálás és a teljes évados berendelés, amit aztán a 2007-08-as író sztrájk szépen szabotált is, így az évad 11 részes lett csak. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a sztrájk után 2008 februárjában az NBC már nem kért több epizódot a szezonra, hanem berendelte inkább a folytatást.
