A Masters of Sex lehet az eszes pucérkodás megtestesítője. Hányszor megkapta tőlem a Game of Thrones, hogy megint egy értelmetlen dugásos jelenettel próbálják még jobban megkedveltetni a törpe csávót; vagy hozhatnám fel Hank Moody-t a Californication-ből, aki a dugás egyik ikonja lett az elmúlt fél évtizedben. Így kell ezt csinálni – gondolhatnánk, és eközben a network adók háborogtak és háborognak, mert náluk ez cseppet se kivitelezhető. Erre mit ad isten? David Nevins-ék (a Showtime vezetője) rábólintanak Michelle Ashford által írt Masters of Sex-re, ahol már az ész, az értelem és a gondolkodás tükrözi a tévés meztelenkedést, közösüléseket és aktusokat.
A sorozat pilotjához teljesen közömbösen álltam. Itt hangsúlyoznám ki, hogy kétszer láttam a több mint egy órás futamidejű kezdést – hiszen ezt a barátnőmmel is meg kellett osztanom. Már csak azért is, mert kíváncsi voltam a reakcióira, amiket az egyes jelenetek vagy éppen női válaszokat eredményeztek. Talán elsőre meg se lehet azt érteni, amit Michelle elénk akar tárni, mert a sok nyílt szexjelenet után csak hasonlítgatni akarjuk az elődökhöz, holott itt teljesen más van kibontakozóban. Ashford sorozata testesíti meg azt, amit bármelyik néző elvárna ettől a témától. El is gondolkodtam, mekkora tanulmány állhat az egész mögött, mert ez csak úgy nem megy magától. Ide kell a kor ismerete, nem is beszélve az orvostudományéról.
Mielőtt még Ashford-ék adnánk az Emmy-díjat, azt azért hozzátenném, hogy Thomas Maier-féle örülten hosszú című tanulmánya, a Masters of Sex: The Life and Times of William Masters and Virginia Johnson, the Couple Who Taught America How to Love szolgált a produkció alapjául. Természetesen megfosztani se akarjuk a dicsőségtől, ez inkább olyan figyelemfelhívás arra, hogy létezik egy ilyen is, ha valaki a mélyére akar járni.
Na de minek? Bocsánat, elkapott a hév. A történet az 50-es években játszódik, a középpontjában pedig Masters (Michael Sheen) nőgyógyász, a szakma elismert doktora áll, aki elkezd érdeklődni egy olyan részleg felé, ami megbotránkoztató, de mégis hozzákapcsolódók az emberek életéhez: Mi zajlik le az emberben szex közben? Kutatását azért tartja fontosnak, mert mindenki arról beszél csak, hogy mi a helyzet a megtermékenyítés utáni időszakban, viszont az az előttiről nem csak hogy nem beszélnek, de nem is tudunk semmit. Ezért titokban, az elején szponzori költségmentesen belevág az emberi szexualitás feltérképezésének úgy, hogy egy kurvát megfigyel, míg az az aktus alatt a különféle páciensekkel generálja a mutatókat.
Elsőre talán kicsit merésznek hangzik, viszont az, amit Michael Sheen megtestesít a sorozatban valami félelmetesen lenyűgöző. Ne azt a beteg, perverz doktor képzeljük elénk, aki jól néz ki; ne is azt, aki kihasználja szakmájával járó jóságokat. Képeljünk inkább egy merev, céljához ragaszkodó, de szerénységét megőrző kutatóorvost, akinek fáj a foga egy Nobel-díjra, valamint a tudásra – de utóbbira mindennél jobban. Attól függetlenül, hogy alapvetően egy drámáról beszélünk, számtalan humorforrást tud eredményezni. Ott van az a jelenet, mikor a kurva csak színleli az orgazmusát, mert már a végét akarja a förtelmes menetnek – ezt pedig nem csak a kliens veszi be, hanem maga az orvos is, aki megörülve nézegeti a stopper órájával lemért időket az egyes fázisok között.
Mint minden nagydologhoz, ehhez is szükség lesz egy segítőre, legfőképpen egy olyan nőére, aki korban a középkorúakat testesíti meg, nem prűd, eléggé nyílt, és mindent megtesz a cél elérése érdekében. Egy véletlen kapcsán „botlik bele” Virginia Johnsonba (Lizzy Caplan), aki első körben olyan kielégítő válaszokat szállít, amik minden kutató álma. Nem kertel, megmondja a frankót, még ha az a férfi társainak rosszul is esik a nyerség miatt. A két főszereplő parádés. Ennyire eltalált karakterekkel ritkán találkozom.
Bevallom, a pilot kicsit nehézkesen indult be. A plakátok, az előzetesek némileg ellentmondásosra sikeredtek. Maga az epizódhossz se a megszokott 50 perces lett. Mégis a végén azt mondtam, elég penge történet kerekedett ki. Félre ne értsetek, nem azt írom, hogy egy hetibe nézős sorozatra leltem, de hogy össze van frankón rakva az is biztos. És tulajdonképp ez szól mellette. Ilyenkor idéződik fel bennem a network-ök amatőrizmusa, és vissza-visszatérő kérdése: „Ilyent miért nem láthatunk országos adón?” Sose kapok választ rá. A Masters of Sex-ben az a szép, hogy a szexjelenetekből is annyit szállít, amennyit elbír a rész. Ha jól rémlik, akkor a pilot alatt láthattunk 3db-ot. Mindig csak a női test és főként a mellek vannak a hangsúlyban a kameráknál.
A slusszpoénról se feledkezzek el, hiszen az, amiről szól a sorozat még napjainkban is jelen van. Speciel én se igazán hallottam arról, mi is zajlik le a testemben aktus alatt. A néző ismerete folyamatosan bővül legalább 10 percenként, mert számtalan olyan morzsainfót szórnak el a párbeszédekbe, amiket vagy nem tudtunk, vagy maga a kérdés fókuszba még sose érett, így nem is igazán foglalkoztunk a megválaszolásával.
A második epizód se csökkentette a figyelmemet. Szállította azt, amire szükségem volt. A sztoriban se történt nagy előrehaladás, mégse beszélhetek helyben járásról, mert azért eléggé mozgalmasra sikerült. Főleg, hogy a végére magunk se tudtuk, hogy mi lesz Virginia válasza a pilot végén elhintett kérdésre, ami felfogható egy klisének is – de az inkább egy cliffhanger volt.
Maradni maradok. Nem kétséges, mert meggyőztek. A 2. évadja berendelve, ezzel pedig azokat szeretném meggyőzni, akik eddig kételkedtek az erejében. A legszebb, hogy semmi jövőkép nincs bennem hozzákapcsolódóan. Továbbra is a közömbösség lesz a legjobb jelző rá, tőlem. Hitetlen, lenyűgöző, intelligens. Számtalan jelző használható rá. Az év egyik felfedezettje lett nálam. Látjátok, nem kell akció és vérengzés ahhoz, hogy valaki elégedetten bólintson egyet a részvégén mindezzel azt mutatva: igen, ezek megcsinálták.
