Prime Suspect – Az 1 évadról és a sorozatról
Beküldte: tess 2012 September 25, 16:05-kor a(z) Prime Suspect témába.
Bevallom kissé keserédes szájízzel olvastam anno, hogy az NBC Hellen Miller kultikusan komor brit nyomozós sorozatához a Prime Suspect-hez nyúlt. Már megint egy hevenyészett reboot, amit sajnos a Pilot sem hivatott megcáfolni. Ellenben Maria Bello-t mégis csak sikerült rávenniük a főszerepre, így olyan rossz sorozat mégsem lehet az amerikanizált Prime Suspect. És nem is lett az, igaz idő kellett hozzá, hogy meg tudjam szeretni.
A történet Jane Timoney (Bello) nyomozóról szól, akinek új körzetében egy rakás szexista férfi között kell boldogulni, mind a magánéleti bukkanók, mind a nyomozás terén. Azta, lényegében ezzel a derekas mondattal össze is sikerült foglalnom az egész sorozat koncepcióját. Kár, hogy a hangulatos és a mai viszonyok közt roppant eredeti főcím alapján egészen másra számítana az ember.
Merthogy Alexandra Cunnigham (Desperate Housewives, Fastlane) sorozata minden külcsín ellenére is nem több mint egy tipikus nyomozós sorozat. Az egyedüli újítás talán csak a kicsit bátrabb esetkezelés, elvégre itt még egy tizenéves kislányt is sikerül hidegvérrel lelőni. Ebből is jól látszik, hogy a sorozat meglepően komor atmoszférával dolgozik, ami rideg racionalitással is párosul. Már-már idillikusan racionalista, elvégre semminemű sallangra vagy túlkapásra nincs példa, szó szerint az oldscool nyomozós érát idézi. Persze a túlzottan komor hangvételt a szexista férfikar folyamatos buddy poénjaival valamelyest sikerül oldani, így aztán idővel a szereplők is szerethetővé vállnak.
És isten igazán erre nagy szükség is van, elvégre a sorozat motorja itt cseppet sem a script, hanem sokkal inkább karakterfejlődés. Szó se róla, erősek a kihallgatásos jelenetek és a gyilkosok lebuktatása is olykor fordulatos, de igazából semmi maradandó. Totál középszer az egész! Ezzel szemben a karakterizáció már sokkal kifinomultabb, igaz a készítők jobbára csak a határokat súrolgatták. Maria Bello remekül brillírozik a férfiak által uralt közegben, még ha a sorozat alapkoncepciója kissé mesterkélté is teszi. Ez a formátum ugyanis napjaink társadalmi közegében már koránt sem olyan életképes, mint volt 20 évvel ezelőtt. Ettől függetlenül Timoney nyomozó karakterek viszonylag jól lett belőve, elvégre mégis csak remekül lavírozott a munka-család-magánéleti gondok hármas között. Ráadásul a részek végére mindig sikerült egy viszonylagosan korrekt drámai töltettel kiegészítenie a főszálat. Igaz a folyamatos konfrontáció sokszor rontott is a helyzeten.
A férfiak terén egyértelműen szexista poénoké és a folyamatos ugratásoké volt a főszerep, ami meglepetésemre hibátlanul is működött. Döbbenetes volt látni, hogy Kirk Acevedo példának okáért mennyire át tudott szellemülni a részek végére. Brian F. O’Bryne pedig ugyancsak profin hozta a tapló társ szerepkörét, aki szociálisan és érzelmileg is a nihilizmus mintapéldánya. A többi mellékszereplőről ugyancsak dicshimnuszt tudnék zengeni, csak sajnos a sok remek alakítás egyszerűen megfojtotta az ő játékukat, így jobbára csak pár kemény fricska jutott nekik.
Verdikt gyanánt azt kell, mondjam, végre kaptunk egy kábeles minőségű zsaru drámát, amit sajnos megfojtott a network tv-k szürkesége. Ennek a sorozatnak tipikusan kábelen kellett volna futni, ahol, ha jobban hangsúlyozzák a sötétebb tónust még akár bármi is lehetett volna belőle. Így viszont sajnos nem jobb egy középszerű drámánál, amit pár kiemelkedő alakítás és remekül összehozott buddy-cop szekció tudott csak életben tartani.
