Lassan de biztosan kezd feltörni a kanadai adók közül a ShowCase, ami az utóbbi pár évben nagyüzemben kezdte el adni a sajátgyártású sorozatait. Meglepetésre ebben a szezonban a mennyiség mellé minőség is társult, elvégre a Lost Girl mégis csak megkapta a 2. évados bekérést, míg a nemrég debütált Endgame-nek igen nagy sansza van rá. Ugyancsak nagy érdeklődés követte a Callum Keith Rennie nevével jegyzett Shattered is, amiről azóta nem igazán hallani.

A történet egy kemény, meglepően intelligens nyomozóról szól, akinek az élete a gyermeke eltűnése után hirtelen összeomlik. A felesége depressziós lesz és a megnyugvást a drogokban látja, míg a nyomozóra véletlenszerűen skizofrén rohamok jönnek, amik nem feltétlenül az előnyös és szerethető énjét hozzák a felszínre. Ellenben azt el kell ismerni, hogy igen sajátságos nyomozási képességnek bizonyul, amit újdonsült társa is igen hamar megtapasztal a saját bőrén.
A sorozat nagy erénye a rettentően sötét atmoszféra, ami gyakran depresszív tónussal is párosul. Mind az ügyek, mind a kamera beállítások csak tovább fokozzák ezt a depresszív élményt, amire a koronát a remek zenei betétek teszik fel. Továbbá ott vannak még a karakterek apró kis sötét titkai, amik meglepően életszagúan lettek tálalva, ezzel is tovább mélyítve a komor atmoszférában rejlő lehetőségeket.
A gond persze most is csak annyi, hogy a készítőknek nem igazán sikerült ezzel mit kezdeniük. Sokkal inkább csak másoltak, követték a nagy elődök bevált kliséit amik jobbára csak az atmoszféra építés terén bizonyultak eredményesnek. Anno ott volt egyrészről ugye a Night Stalker, ami állítom a mai napig a legelborultabb sorozat, vagy éppen a Haunted, ami zsenge pályafutása ellenére is örök emlék marad a számomra, lévén pár jelenetétől a szar is belém fagyott. A már említett két klasszikus is hasonló tónusban operált, amit csak tovább tetézett egy családtag elvesztése. De míg az elődökben volt életképes koncepció és átívelő szál, addig Shattered esetében nem.

Rick Drew showrunner semmi újat nem hozott, tovább folytatta a tipikus kanadai papírmasé karakterek gyártását, random ügyekkel megspékelve. Tette ugyanazt, amit előtte a The Collector vagy éppen a The Immortal esetében. Aki látta ezeket a sorozatokat az tudhatja, hogy itt jobbárra a pszicho-thriller adta körítésre volt minden kihegyezve, mint sem a lényegi mondanivalóra. Így történhetett meg, hogy a Shattered is az első bő 6-8 részben random ügyek elcsépelt foszlánya volt csak minimális drámai körítéssel.
Persze a részek címei igen pofásan lettek megindokolva a zárásokban, amikor is idézetek formájában kerültek fel a nagy falra, amik hősünk életét/nyomozását foglalták össze. Aztán valamikor a félidő után behozták a pszicho dokit, akivel a beszélgetés hirtelen elmélyítette a történéseket. Hirtelen fontosabb szerepet kapott a társ exének a folyamatos zaklatása is, valamint az őrsön folyó szerelmi kapcsolat is a feletessek közt. Bár ez sajnos magával hozta a prosti szál likvidálását is, ami valami színt tudott vinni az évad eleji szürke random történésekbe.
Szereplők terén sajnos nagyon kiemelni nem tudnék senkit sem. Callum Keith Rennie (Califorgia, BSG) hozta a tőle elvártat, tipikus bad-ass karakterszínész, akinek csak felületesen megy az érzelmi drámázás. A társat alakító Camille Sullivan (Reunnion, Taken, Intelligence) meg se nem volt eyecandy, se nem volt sidekick. Szerencsére az ex-faszijával való szál életképesnek bizonyult, akárcsak a folyamatos lelki traumák, amiket viszonylag egész korrekten kezelt. A prostit alakító Polly Shannon (Sue Thomas F.B. Eye) volt talán az egyetlen, akinek a játékát tényleg öröm volt nézni. Sajnáltam is, amikor könnyes búcsút kellett venni tőle. Ezzel együtt viszont a többiek mind jellegtelenek voltak, pedig a sorban volt egy Molly Parker (Swingtown) is, akitől azért többet várna az ember.

Persze a hasonszőrű sorozatoknál mindig a finálé viszi a prímet, midig az teszi fel a pontot az i-re, így teljesen egyértelmű volt, hogy nulla felvezetés ellenére is az évadzárásban előveszik az eltűnt gyereket. Egészen pofásan is alakultak a dolgok, de sajnos megint bebizonyosodott az, hogy a kanadai írók egyáltalán nem tökösek. Sikerült ugyanis gyártaniuk egy olyan gyatra befejezést, amire senki sem gondolt volna. Ez egy olyan írói csapda volt, amitől bárki más hanyatt homlok menekülne. Persze a háttérben ott motoszkál, hogy a zárás simán elmenne sorozat zárásnak is, lévén a produkció igen hányatott sorsú volt. A pilot még valamikor 2008-ban készült el, amit aztán sokáig le sem vetítettek, így csak 2011 februárjában került képernyőre. Aztán ott volt a gyenge nézettség is, ami olyan 0,3M körüli értékre állt be. Azóta a ShowCase hallgat a folytatást illetően, amiből egyre sanszosabb, hogy nem lesz semmi. Már csak azért is, mivel a főszereplő Callum Keith Rennie azóta a The Killing-ben és a hamarosan debütáló Alphas-ban is feltűnt.
Mindezek ellenére a Shattered-nek bőven ott a helye a késő esti blokkban a pszicho maszlagok mellett, ahol eddig is olyan underdog sorozatok kaptak helyet, mint a Night Stalker, a Haunted vagy éppen a The Profiler. Éppen ezért jár neki a 3/5 simán, de egy random sorozat fogyasztó ezzel úgy sem értene egyet.