Anno még a premier kapcsán az év egyik legvárósabb kollaborációjaként tűntettem fel a Torchwood 4. évados remake verzióját, ami a Miracle Day alcímet kapta a keresztségben. A Straz és a BBC közös munkája Russel T. Davis (Doctor Who, Queer as Folk) bábáskodása alatt roppant kecsegtetően indult, azonban a fene nagy elvárásainkat igen gyorsabb alább kellett adnunk. Ezzel most így előjáróban nem azt mondom, hogy a Torchwood: Miracle Day rossz lenne, mert nem az, csak éppen tipikus példája annak, hogy miként nem talál egymásra a készítői perspektíva és a nézői elvárás.
A sorozat alapkoncepciója egy nem éppen hétköznapi eset következményeit boncolgatja. Mi lenne, ha egyszer csak a Földön nem halna meg senki, vagyis mitévők lennénk, ha a Kaszás neves egyszerűséggel szabadságra vonulna? Davis kezdetben roppant okosan nem a miérttel kezdett el foglalkozni, hanem sokkal inkább a társadalomra gyakorolt hatásokkal. Érdekes, néhol meglepően morbid társadalomkritikát állítva elénk, ami szép lassan a klasszikus összeesküvés elméletek minden nevesebb aspektusát felvonultatta egy kicsit másként. Mivel önmagában a sorozat egy reboot, így oda kellett figyelni az új nézőkre is, amit megint csak okosan sikerült kivitelezniük, lévén a kezdetben nem a Torchwood két életben lévő szereplőjére volt kihegyezve a sztori, hanem a CIA szemszögére. Az így kapott kollaboráció pedig roppant élvezetes, informatív és elgondolkodtató tudott lenni egy pontig.
A gondok ott kezdődtek el igazán, amikor a készítők nem tudtak mit kezdeni a bődületesen erős feszültség faktorra. Nem gyenge atmoszféra lengte be a jelenetek többségét, a cliffhanger éra is remekül pörgött, csakhogy a nagy feloldás mindvégig váratott magára. Davis nem titkolt célja az volt, hogy morbid, gyakran sokkoló módon emlékeztessen minket az emberi gyarlóságra. Az alternatív mondandó gond nélkül átjött, de azért a sorok közt végig látszódott, hogy bizony itt a múlt nagy fekete pontjaiból lett szelektálva elég rendesen. A burkolt morális kicsengés viszont köszönőviszonyban sem volt a sztori éppen aktuális állásával. Mindvégig olyan érzésünk volt, mintha egy reménytelen küldetés szemtanúi lennénk, ami jó angol mentalitás szerint nem kímél senkit és semmit.
A nagy feloldás a végjátékra aztán az ok-okozati viszony lehetett volna, de sajnos itt sem sikerült maradandót alkotni. Davis itt is meglepően öncélúan bánt a flashback betétekkel, no meg persze a meleg ágyjelenetekkel. Mindvégig érezni lehetett a csúcsra járatást, de az ominózus WTF-momentum ismét elmaradt. Helyette egy néhol melodramatikus, néhol meg felszínes és mesterkélt végjátékot kaptunk, ami mellesleg hosszúra is sikerült. Szerencsére volt pár olyan momentum, ami megfelelő táptalaja tudna lenni egy esetleges folytatásnak, de ettől eltekintve a Miracle Day-nak nagyobb volt a füstje mint a lángja.
Karakterizáció címen is kb. ugyanez mondható el. A szereplők zöme roppant felszínes és antipatikus volt, egyszerűen lehetett volt az azonosulás velük. A légből kapott kapcsolati drámák meg először csak idegesítőek voltak, majd szép lassan hiteltelenné avanzsálták az addig látottakat. Igazából nem is értettem mire fel ez a nagy karakterszám az öncélúan sokkoló random halálozásokon túl. Sajnos a premier kapcsán emlegetett Bull Pulman (Revelation) is ide tartozik, akiben szó szerint lüktetett a potenciál, de végül mégsem sikerült azt maradéktalanul kiaknázni. Mekhi Phifer (Lie to Me) és Alexa Harvins egyszer s mindenkor totális mellélövés volt. Világos volt, hogy a Starz megkötése volt az ő jelenlétük, mint ahogy a történet is jobbára amerikai földön játszódott. Egyedül a két nagy veterán hozta a szintet, igaz Eve Myles walesi hisztije néha túlontúl is sok volt, míg John Barrowman homo-jeleneteivel sem értette feltétlenül egyet mindig.
Végső soron tehát, hiába a remek alapanyag, hiába a kecsegtető kezdés a sorozat sajnos nem tudott felnőni az önmaga által támasztott elvárásokhoz. Sok volt benne az írói kiírás, az öncélú sokkolás és akárhogy is vesszük a sorok közt az amúgy remek koncepció nem tudott egységes egésszé összeállni. Nem is hibáztatom Davis-t, hogy egy időre jegeli a projektet, elvégre tőle azért ennél velősebb produktumokat is láttunk már. Persze mindezek ellenére a Miracle Day egy minőségi darab, csak sajnos nagymértékben függ a végkicsengése a néző aktuális szájízétől.
