The Walking Dead – Seed-elés után, avagy kezdett a 3. évad
Beküldte: tess 2012 October 29, 20:36-kor a(z) The Walking Dead témába.
Végre, úgy tért vissza az AMC szerelemgyereke, ahogyan azt elvárhattuk volna tőle már a 2. évadban is. A felemás megítélésű, sokakban igen csak mély nyomot hagyó 2. évad után a showrunner Glen Mazzara végre felvette a kreatív kesztyűt és kvázi hozta a kötelezőt. Lehengerlő tempó, döbbenetes mértékű és részletességű aprítás és természetesen rekord nézettség jellemezte az évadkezdést, ami szerencsére az eddig adásba került 3 részre is kitartott. Ki tudja, talán tényleg Darabont öröksége fogta vissza a sorozatot eddig.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy a kötelezően elvárt időugrás remek húzásnak bizonyult. Rengeteg nyavalygást sikerült átugrani, ráadásul a karaktereket is sikerült némileg árnyalni. Egyértelműen látszik, hogy ez a csapat már koránt sem az, ami egy éve a tanyán morálisömlengésben tengette az életét. Mazzara roppant elegáns húzássokkal meglépte a kötelező köröket, mi pedig örülhetünk, hogy a sok demagóg építkezésből kimaradtunk. Itt különösképpen a kapcsolati státuszok megváltozására gondolok. Pár percben vázolták a felállást, mi pedig boldogan elfogadtuk és pont.
A szezon eddig legnagyobb húzása Rick döbbenetes karakterfejlődése. Mostantól a szó legszorosabb értelmében sincs demokrácia, nincs tétlenkedés és ami a legfontosabb, nincsenek morális kikacsintások sem. Csak a közösség az első mindenek felett és hogy ne csak üres ígérgetésnek tűnjön az egész, a börtönben szépen be is bizonyították ezt. Rick mostantól hivatalosan is morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hoz és mi ezért nagyon szeretjük. Andrew Lincoln kiemelkedő munkát végzett a karakterével, nem vitás, a sorozat nélküle nem lenne az igazi. Bár bevallom kissé aggódtam Jon Berthal távozása miatt, de a jelek szerint alaptalanul, főleg hogy a többiek is összeszedték magukat.
Sarah Wayne Callies ha nem is tökéletes, de végre életképes, sőt a karakterét is remekül árnyalták. Ez a burkoltan depresszív félelem a szüléstől remekül áll neki, Hershel lábas afférja pedig csak tovább fogja ezt fokozni. Apropó Hershel, Mazzara nagyon arra kezd gyúrni, hogy egyik szereplő sem legyen biztonságban, amit eddig remekül be is vált. Scott Wilson feje felett ott lebeg a kasza, bár az is lehet, hogy ez csak egy átívelő szálas kísérletezés lesz. A csapat többi része mondhatni hozta a középszert, amivel sok baj annyira nincs is. Még Carol is életképesnek tűnt, egyedül csak T-Dog létjogosultságát tudnám megkérdőjelezni. A kis Carl pedig üde színfolt, bár elképzelni sem tudom, mi a készítők célja.
De hogy némi negatívumot is megemlítsek, Andrea-val eddig látványosan nem sikerült mit kezdenie az íróknak. A csuklyás ninja csaj és a teherhordó zombik csak a körítést adták, az élmény ez esetben sajnos elmaradt. Szemlátomást az időugrás minden hasznos paramétere a csoport másik felénél összpontosult. Persze a 3. részre nagyobb szerep jut ennek a szálnak is, de csak alapozás szinten. Megjelenik a Govenor és Merle is visszatér, de még hogyan. No meg persze az utópisztikus társadalom a súlyos titkokkal. Poszt-apokaliptikus hegemónia van épp kialakulóban és mi az első sorból nézhetjük, legalábbis eddig úgy tűnik. Ez a szegmens viszonylag még gyermekcipőben jár, de az már most látszik, hogy David Morrissey-re (Red Riding, Five Days) oda kell figyelnünk. Még a végén egy emblematikus badass-t is kapunk a személyében a zombik mellé.
Összességében tehát a The Walking Dead 3. évadja eddig hatalmas meglepetés a számomra. A Mazzara vezette írói kollektíva szemlátomást nem teketóriázik, sorra szállítják azt a fajta akciót és feszültséget, amit az ember elvárna egy poszt-apokaliptikus sorozattól. Eddig nagyon úgy tűnik, a teljesen Darabont mentes éra roppant kemény és izgalmas lesz, bár előbb vagy utóbb itt is jönnie kell a lejtmenetnek, elvégre az eltelt 3 hétben az írók túlontúl is túlpörgették a szálakat.
Kommentáld! 
